29. rész

Sziasztok! Mint láttam megszavaztátok így lesz második évad, ami a következő évadzáró rész után el is fogok kezdeni. Köszönöm a szavazatokat, az oldal megjelenítéseket, köszönteném az új féliratkozót és ezzel a résszel kívánnék mindenkinek boldogságban, szeretetben teljes karácsonyt! :) 

Jó olvasást! :)

Ölel titeket Melcsi A.M. :)

* Emma * 

* egy hónappal később *

Komolyan mondom, én akkor érzem, magam a legjobban mikor együtt lehetek azokkal, akiket szeretek a családommal, a barátaimmal és a szerelmemmel. Ez a három dolog a legfontosabb az életemben. Ezekre pedig csak akkor jövök rá, ha a családom nem csak három tagból áll, mint általában szokott, hanem mikor valaki vagy valakik itt vannak nálunk Erdélyből. Mint például most a mamám, akit nagyon szeretek, és akinek anya is nagyon örül, mert nem valami jó neki, hogy ritkán látja az anyukáját. Anyai ágon szeretem az egész családot mindenki nagyon kedves és igazi összetartó család tagja, aminek szerencsére én is a részese lehetek.

Persze ezt az apai ágon lévő felmenőimről nem igen tudnám elmondani.. Apáék hiába vannak hárman testvérek tuti, hogy valamelyik mindig ki van közösítve vagy bármi ők mindig csak veszekedni tudnak. Másrészt meg az apai ágon lévő nagyszüleimet nem szeretem, lehet ez egy kicsit durva, de nem sok választ el attól, hogy ne utáljam őket akár az egész családot is ugyan úgy, mint Anita. Mindkettőnknél már kicsi korunkba elvágták magukat és az óta nem igen szeretünk oda menni, amit az apánk nem igen néz jó szemmel viszont anya megért minket hisz ő is tudja ennek az okát és fel is fogja, nem csak elengedi a füle mögött, mint apa.

De nem is ez a lényeg nagyon jó volt, hogy a nagyi itt volt nálunk egy egész hónapot. Nagyon sok helyre elvittük és megmutattuk a mi kis, ami nem is olyan kicsi városunkat, ami tetszett neki. Pár nappal az után, hogy megérkezett anyával megbeszéltem, hogy hagy hívjam meg az egyik ebédre Danit, hogy nagyi végre megismerhesse mivel mikor mi voltunk náluk megígértem neki. Anya persze rögtön bele egyezett és nagyi is mikor megtudta nagyon megörült az ötletemnek. Utána csak Danival kellett megbeszélnem, hogy mikor lenne neki jó, és persze ha nem akar nem muszáj jönnie. De ő szerencsémre rögtön bele egyezett és akkor ott meg is beszéltük mikor legyen. Izgatott voltam miatta hisz nagyi véleménye nekem nagyon számít.

Bármennyire is féltem így utólag elég értelmetlennek tartom a dolgot hisz nagyi szívébe már az első pár percben belopta magát, ahogy szerintem mindenkinek. Miután a szerelmem elment beszéltem a nagyival és akkor tudtam ezt meg és azt is mondta, hogy ő nagyon szurkol nekünk, mert szerinte mi nagyon össze illünk.

De aztán teltek a hetek szép sorjában és nagyinak elérkezett a haza indulásának a napja. Mivel busszal jött és busszal is megy vissza szépen ki kísértük őt a megállóba és egy hosszú síros (mármint én sírtam, mert már akkor hiányzott) elköszönés után megérkezett a busz nagyi felszállt rá és már el is indult. Dani is ott volt velünk, úgyhogy az ő vállán sírtam még egy sort és haza indultunk.

Ez az elválás csak tegnap volt, de már most nagyon hiányzott az én kedves kis nagyikám.. Dani tegnap óta velem van hisz ilyenkor nem szeretek egyedül lenni és most is itt ülünk a hintaágyamban összebújva.

- Emma – hallottam meg Dani hangját és egyben ébredtem fel az elmélkedésemből.

- Igen kincs – néztem rá halvány mosolyra húzva a szám.

- Nem mondtam el neked valamit, de most igen. A nagyid valamelyik nap beszélt velem rólad.

- Mi? Miről? Miért? – halmoztam el a kérdéseimmel.

- Hát hogy is mondjam.. Elég határozottan kifejtette, hogy szeretné, ha nem vernélek át, és hogy nagyon vigyázzak rád – mosolygott – Nagyon szerethet téged.

- Ezt hogy nem említette? – kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.

- Nem tudom. De szeretlek – mosolygott.

- Én is téged – ő pedig ezzel a végszóval megcsókolt.

* pár hónappal később *

Végre elérkezett a várva várt ünnep, ami a kedvencem a Karácsony. Sok ember csak az ajándékok miatt várja ezt az ünnepet, de én inkább adni szeretek jobban, mint kapni.

Nagyon szeretem ezt az ünnepet és most még jobban mivel ez lesz az első karácsonyunk Danival. Nem szerettük volna, hogy az egyikőnk a családja nélkül ünnepeljen megegyeztünk, hogy egyik nap, azaz 24.-én nálunk leszünk másnap 25.-én pedig náluk, ami a szülőknek is megfelelt.

Pár órányi piszkálás után anya beadta a derekát és így végre elkezdhetjük feldíszíteni a fát. Persze Anitával nem hagyhattuk ki a szokásos veszekedést, ami arról szólt, hogy ki rakja fel a csúcs díszt végül én feladtam és inkább passzoltam, minthogy végig az ő durcás arcát nézzem ez a csodás ünnep alatt. Ettől a veszekedéstől eltekintve elég hamar kész lettünk és nagyon jól nézett ki a mi csodálatos nagy fánk.

Anya ezek után befogott minket segédnek, mert állítása szerint sose lenne kész, ha mi nem csinálunk valami. Végül ez a fa díszítés és sütés-főzés nagyon meghozta a kedvét a többieknek is. Nekem nem kellett hisz én már hetekkel ez előtt számolni kezdtem a napokat egészen máig. Nagyon türelmetlen természet vagyok így már a környezetemben lévők agyára mentem szerintem az elmúlt egy hétben. Ma este jön át hozzánk Dani, amit már annyira várok. Nagyon jó lesz vele lenni és élvezni a finom süteményeket meg a többi karácsonyi dolgot.

* pár nappal később *

A karácsony nagyon jól és nyugodtan telt. Most épp egy újévi házi buliba készülünk, Danival mondjuk ő már régen elkészült, úgyhogy csak rám vár és már elég türelmetlenül.

- Kicsim gyere már! – szólt be megint a fürdőbe ahol épp tartózkodom.

- Megyek – és már indultam is ki.

Kilépve csak ennyit hallottam – Hűhaa.. – Dani elég elképedt arccal nézett rám – Gyönyörű vagy kincsem – jött oda hozzám – Ugye tudod, hogy nem muszáj elmennünk akár itthon maradhatunk és tölthetjük kettesben ezt az estét? – mondta nem igen leplezve reményét a felől, hogy igent mondok az itthon maradós ötletére.

- Nem. Elmegyünk és kész. Vagy ennyire szégyellsz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Dehogy is csak lenne jobb ötletem is egy házi bulinál – csókolt meg hevesen – Meg ez a ruha egyszerűen csodás vagy benne – nézett végig rajtam megint.

- Na, nem Dani nem hagyom, hogy elcsábíts, és itthon maradjunk. Induljunk – fogtam meg a kis táskám.

Végül sikerült az én kincsemet kihúzzam a házból, hogy végre elinduljunk.

Az elmúlt pár óra nagyszerű volt annyit táncoltunk amennyit bírtunk és láttam Danin, ő is élvezi a bulit és nem bánta meg, hogy nemet mondtam a másik ötletre.

Most kint állunk az udvaron várunk, hogy visszaszámolhassunk, és együtt át lépjünk a következő évbe. Körülöttünk mindenki elkezdett számolni így mi is csatlakoztunk.

- Öt-négy.. – kezdte ő.

- Három-kettő.. – fojtattam és az utolsó pillanatban megcsókolt.

Így sikeresen az ő csókjával léptem át a következő évbe miközben tűzijátékok durranását és az újévi köszöntéseket hallottuk magunk körül.