2014. november 8., szombat

27. rész

Jó olvasást! ;)
Ölel titeket Melcsi A.M. :)


* Emma *
Nagyjából három óra körül járhat az idő. A fürdőszobában tartózkodom hevesen dobogó szívvel már vagy negyed órája, ha nem több. Mielőtt kijöttem a hálóból Dani édesen engem átkarolva aludt mellettem. Nem is olyan régen testileg is neki adtam magam, mert a szívem már régen az övé volt talán az óta mikor elsőnek találkoztunk csak akkoriban még nem tudtam. Feltétel nélkül bíztam benne és nem bántam meg egyszerűen elképesztő volt. Nem tagadom többször is fantáziáltam már az első alkalomról, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire csodálatos lesz. Dani végig vigyázott rám, gyengéden és óvatosan bánt velem. Tökéletesebb nem is lehetett volna. Ez az éjszaka sokat jelentett számomra.
A mosdó szélére támaszkodva ezekkel a gondolatokkal a fejembe kezdtem a tükör segítségével vizsgálni magam. Csak egy egyszerű fehérneműt viseltem, barna hajam kócosan keretezi az arcomat és szinte minden porcikám sajgott, de mindezek ellenére szám sarkába mosoly bujkált, az arcom kipirult volt az éjszaka emlékeitől és szemem örömtől csillogott. Szimplán csak boldog voltam talán életemben először most vagyok a legboldogabb.
Ekkor kinyílott a fürdőszoba ajtaja, mire a tükörről a hang irányába kaptam a fejemet. Dani jött be, de mikor megpillantottam őt, rögtön pár képkocka jelent meg a szemem előtt az éjszaka történtekről, mire még jobban elpirultam és le is sütöttem a tekintetemet.
- Minden rendben? – kérdezte és közelebb jött hozzám.
- Persze. Minden rendben. – mondtam halkan és megcsókoltam.
- Nem jössz aludni? – kérdezte kezét felém nyújtva. Egy aprót bólintottam, majd összekulcsoltam ujjainkat és hagytam, hogy gyengéden visszavezessen a hálóba. Miután gondosan betakart minket, szorosan a mellkasára vont egy ’szeretlek’ szó elsuttogása után pár perc múlva már mélyeket szuszogva álomba merült. E szavacska hallatán egy puszit nyomtam szája sarkába és az ő biztonságot nyújtó karjai között nem sokára én is mély álomba merültem.

* egy héttel később *

Fantasztikus volt Danival az az egy hét kezdve az első nap történt dolgokkal. Egész héten csak egymással foglalkoztunk nem törődtünk a külvilággal, bár ez ott a semmi közepén nem volt nehéz. Az elektromos kütyüinket is csak haza induláskor vettük el onnan ahova érkezéskor leraktuk egyszerűen nem volt rá szükségünk. Talán ez volt életem egyik legjobb hete, amit a szerelmemmel tölthettem el és jöhettem rá arra, hogy a családon kívül ő a legfontosabb, számomra mert nagyon szeretem. Az a kétkedésem, ami az elején volt a Pannival való múltja után egyszerűen ezen a héten végleg elszállt belőlem. Ennek tudatában nem is akartam haza menni még vele akartam maradni, hogy csak ketten legyünk, de muszáj volt.
Mikor haza értünk elköszöntem tőle és elindultam be a házunkba. Belépve az ajtón három kíváncsi szempárral találtam szembe magam. Nem is tudtam, hogy Panni és Szandi már itt vannak nálunk. Tudtam, hogy következő hétre terveztük a következő csajos hetet, de azt hittem csak holnap jönnek. Mindegy is mivel a gondolkodásomból három ölelő ember ébresztett fel úgy, hogy majdnem hátra estem. Anya is elég kíváncsi természet ő vajon hol lehet? Biztos tudja, hogy neki mindig mindent elmesélek magamtól így nem is strapája magát most és elkerüli a lányok tolongását.
- Sziasztok! Én is örülök, hogy látlak, titeket viszont jó lenne, ha nem fojtanátok meg.
- Oké. De mesélned kell. – szólalt meg a drága nővérem.
Gyorsan ketten el is vették tőlem a két szem táskámat és a harmadik meg elkezdett húzni a többiek után az emeletre viszont kiszabadítva magamat a konyhába siettem köszönni anyának. De nem volt sok időm mivel a lányok jöttek utánam és megint húzni kezdtek fel, úgyhogy egy gyors puszi után még megígértem, hogy holnap neki is mindent elmesélek.
Végre a lányok örömére felértünk a szobámba ahonnan én rögtön kimentem az erkélyemre ahol letelepedtem a kedvenc helyemre, a hintaágyamra a lányok meg elém helyeztek három széket és arra leülve várták, hogy meséljek.
- Mit akartok tudni?
- Mindent – vágták rá egyszerre.
- Oké, de nem szóltok bele, míg végig nem mondom és utána kérdeztek csak.
- Rendben – hangzott el egyszerre a válaszuk.
Hogy tudnak ennyire egyszerre beszélni? Kezd egy kicsit kísérteties lenni.
Úgy kb. fél óra alatt elmeséltem nekik mindent az első ottani esténk legvégén kívül. Nem tudtam, hogy fogadnák a hír.. Én nem bántam meg egyáltalán örülök, hogy Dani ilyen jól megtervezte hisz nagyon jó volt. Viszont még mindig fura Panninak mesélni a vele töltött időmről.
Végül miután minden kérdésükre válaszoltam legalábbis a normálisokra bementünk és kiválasztottunk egy filmet, amit miközben megnéztünk megettük az előre ki készített nasit, ami már a szobámba volt a lányok jóvoltából.
Sikeresen mind a négyen elaludtunk, rajta ami nem csoda hisz már vagy százszor megnéztük eddig. Végül anya jött felébreszteni este, hogy menjünk le vacsorázni. A lányok azonnal elindultak, de én még megnéztem a telefonomat hátha kaptam valami üzenetet Danitól. Nagy csalódásomra nem volt semmi hír felőle így én is elindultam a többiekhez. Akik mikor leértem már az asztalnál vártak engem nevetgélve.
Végül elég kellemesen telt az este a családommal és örültem, hogy velük lehetek, mert bármennyire is élveztem a Danival töltött időt hiányoztak nekem.

Olyan 11 óra körül a többiek bánatára bejelentettem, hogy én lefekszem mivel fáradt vagyok így felmentem és a saját fürdőmbe elvégeztem az esti teendőimet. Mire végeztem és kimentem Panni is a szobámba volt és a táskájába kotorászott. Aztán ahogy megtalálta a kereset dolgokat a fürdő felé vette az irányt. Én, amíg ő bent volt a telefonomat nyomkodtam és reménykedtem benne, hogy legalább kapok a Danitól annyit, hogy – „jó éjt” – vagy valami, de semmi így én küldtem neki üzenetet és azzal le is raktam a telefont, mert Panni is megérkezett. Még párszót beszéltünk aztán elnyomott minket az álmosság. 

2 megjegyzés: