26. rész

Sziasztok! Tudom már elég rég volt rész és ebből kifolyólag most egy hosszabb résszel érkeztem. Meg persze köszönöm a sok oldalmegjelenítést és köszönteném az új féliratkozót Mara Medvegy-et. :) De nem is csacsogok többet.

Jó olvasást! :)

Melcsi A.M. :)

* Anita *

Az a sütögetős össze jövetel reggelén megfogadtam magamnak pár dolgot, amit eddig sikerült is betartanom. Legfőképpen azt, hogy nem bízom meg annyira az újonnan szerzett barátaimban úgy, mint régen, ami részben jó részben pedig nem.

Viszont annak nagyon örülök, hogy a húgomék ilyen jó megvannak. Bár én lehetnék ilyen szerencsés szerelem terén. Mikor elmesélte mi történt vele a fürdőben csak „kicsit” nevettem. Tudom ott akkor neki nem lehetett valami szórakoztató, de visszagondolva ő is mosolygott azért saját magán.

Mint utóbb kiderült anya ez miatt nem akart elmenni, nyaralni, de szerencsémre Em ezt is meg tudta vele beszélni ezért elmegyünk. Míg én erről az egészről csak másnap utólag értesültem.

Nyár van, de mi még is nagyon korán kellünk, fel sajnálatomra viszont megéri, mert indulunk Erdélybe, amit mint mindig már nagyon várok és hetekkel ezelőtt elkezdtem számolni a napokat egészen máig. Úgyhogy már tegnap összepakoltam mindent, ahogy szerintem Emma és anyu is.

Ma hajnalra csak az maradt, hogy ki pipáljam a mai napot a naptárban és gyorsan felvegyem az előre kiválasztott ruhát és normális frizurát varázsoljak magamnak. Amit egy gyors reggeli követett és már el is indultunk így már a kocsiba ülve nézem, ahogy elsuhanunk egy csomó ház mellett és sorba haladunk át kisebb nagyobb városokon az úti célunkig, ami tőlünk 9 órányira van.

* 3 héttel később *

Ez az elmúlt pár hét csodálatos volt és olyan mintha egy szemhunyásnyi idő lett volna csak. Az idő múlását igazán csak akkor vettem észre mikor mamától és a többi családtagunktól búcsúztunk el. Velük lenni elképesztő volt, mint mindig, ha ott vagyunk vagy ők jönnek hozzánk. Útközben Emma megkért ne szóljak senkinek a legutóbbi „szerencsétlenségéről”, ahogy ő fogalmazott, de én, mint a legjobb nővérhez hasonlóan nem bírtam ki és elmondtam. Természetesen mindkét nagybátyánk végig cukkolták őt, amin már a végén ő is nevetett.

Bár sajnáltam, hogy ilyen hamar elment az idő. De már vártam a következő úti célunkat, mert tavaly megígértettük anyuval, hogy ugyan oda mennyünk, mint akkor voltunk és ő idén elég titokzatos módon nem árulta el hova is megyünk valójában. Viszont a szavát betartva nagy örömünkre ott kötöttünk ki és nagyon sok tavaly megismert emberrel találkozunk ismét. Nagyon sokat fürödtünk, napoztunk, amit én a végén meg is bántam hisz leégtem.

 Így most én lettem az, akit hazafelé végig cikiztek, mert nem igazán tudtam rendesen ülni és kb. félóránként megkérdeztem mikor érünk haza. Amit a húgom nagy örömmel parodizált ki, aminek az elején nem igazán díjaztam, de mire haza értünk én is nevettem már saját magamon.

* Emma *

Ez a pár hét nagyon jó volt és az, hogy végre én piszkálhattam a nővérem még jobb kedvre derített mikor hazafelé mentünk. Ez a három hét alatt nagyon hiányzott Dani, de azzal vigasztaltam magam, hogy úgyis elfog „rabolni” egy kis időre a családomtól és majd akkor bepótolhatunk minden elszalasztott időt. Mama sokat kérdezett róla, mert még nem ismeri, de ha minden igaz augusztusban kijön hozzánk és itt lesz egy hónapig. Persze megígértette vele, hogy mutassam be neki, amit én meg is fogadtam neki, mert amúgy is úgy terveztem.

Mikor már befordultunk az utcánkba ugrálva már amennyire a kocsiban tudtam vártam, hogy végre kiszállhassak és rég nem látott szerelmem megölelhessem. Amit épp, hogy megállt anya a kocsival meg is tettem és mikor a nyakába ugrottam majdnem elborultunk, de ő sikeresen megtartotta magát és engem is.

- Annyira hiányoztál. – suttogtam a fülébe.

- Te is nekem kicsim. Szeretlek. – húzódott el kicsit és megcsókolt, amibe minden érzelmet megpróbáltam bele vinni. – Felkészültél? – kérdezte miután szétváltunk.

- Még is mire?

- Holnap indulunk. Akarom mondani holnap foglak „elrabolni” ahogy te mondanád. – mosolygott.

- De hova is megyünk?

- Az titok!

- De ha nem mondod el, akkor nem tudom, mit vigyek magammal és hogy…

- Nyugi – vágott a szavamba – Nyár van. Ahova megyünk nem lesz rossz idő főleg nagyon is jó lesz.

- De..

- Akármit mondasz, nem fogom elárulni, de most menyünk vigyük be a cuccaid.

- Oké.

Csalódott voltam, amiért nem árulta el viszont örültem, hogy végre mellette lehetek és akárhova is megyünk, felőlem lehet az Antarktisz is, míg mellette vagyok, jól érzem magam és nem lehet semmi bajom.

Beérve a házunkba felmentünk az emeletre lepakolni aztán a konyhába vacsorázni és utána vissza a szobámba. Ahol a saját fürdőmbe bevonulva elvégeztem az esti teendőimet, aztán kimentem és Dani vette át a helyem, míg én bebújtam az ágyamba. Pár perc múlva ő is csatlakozott és hosszú idő után megint az ő karjaiba hajtottam álomra a fejem, aminek hatására hamar az álmok országában kötöttem ki.

* másnap reggel *

Arra keltem, hogy valaki nézz, nem tudom, hogy de észrevettem. Így álmosan átfordultam a másik oldalamra és csak ennyit motyogtam mivel többre nem volt erőm.

- Ne bámulj képtelenség így aludni.

Mire csak egy kuncogást kaptam és apró lágy puszikat a karomtól elkezdve az arcomig mindenhova.

- Jó felébredtem, de mért kellett ilyen korán felkelnünk? – fordultam teljesen felé mire a mogyoróbarna szemeivel találtam szembe magam.

- Neked is jó reggelt. – nevetett.

- Oké, bocsi. Jó lenne? Nem hiszem, mert ébren vagyok, pedig még aludnék. – morogtam – Ne nevess. – de csak még jobban nevetett én meg elfordultam tőle és megpróbáltam tovább aludni.

- Na, jó nem nevetek. A kérdésedre válaszolva azért keltünk fel ilyen korán, mert szeretnék, minél előbb oda érni mivel kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e. Amúgy meg a kocsiba még alhatsz, mivel én fogok vezetni nem te.

- Oké. De hova megyünk. – bújtam hozzá reménykedve hátha most válaszol.

- Titok – és kipattant az ágyból – Készülődj. Én haza megyek a cuccomért, de fél óra múlva itt vagyok. Ha az ágyba leszel, nem megyünk sehova és soha nem fogod tudni hova akartalak vinni.

- Rendben – adtam meg magam és már a felállva a fürdőbe mentem.

A karomnál fogva elkapott és egy csók után már kint is volt az ajtón.

Mikor már majdnem kész voltam a pakolással, amikor az én drágaságom visszaért. Megfogva a táskám már indult is az ajtó felé, úgyhogy követtem. Szerencsére anyáékat nem kell tettük fel, de féltem, hogy nem fogják tudni hol, vagyok és épp papírt kerestem mikor Dani visszaért a kocsitól gondolom már berakta a táskámat.

- Mit csinálsz? Ha anyudék miatt aggódsz, akkor, ne mert míg te fürödtél én beszéltem anyuddal és tudni fogják hol vagy – erre csak bólintottam és abba hagytam a keresést – Gyere, induljunk.

Beülve a kocsiba még mindig azon járt az agyam, hogy vajon egy gondolatolvasó emberbe szerettem volna bele? Mindig tudja, mit szeretnék, vagy min gondolkodok. Hihetetlen. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben a szemhéjaim egyre nehezebbek lettek. Nem telt el sok idő és már aludtam is.

*

*

Ahogy a kocsi megállt én úgy nyitottam ki a szemem és hirtelen azt hittem álmodok. Egy gyönyörű szép ház előtt álltunk, meg amit körül vett valószínűleg nagy erdő.

- Hűha – hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.

- Tetszik?

- Igen. Ez volt az a nagy titok?

- Aha. Ez a mi kis nyaralónk. – mosolygott – Gyere, menjünk be.

Kiszállva a kocsiból segíteni akartam neki a csomagokkal, de nem engedte viszont az ajtót én nyitottam és amilyen csodálatos volt kívülről ugyanannyira volt a csodaszép a belseje. Olyan egyszerű, de még is nagyszerű tuti, hogy az anyukája rendezte be.

- Nem vagy éhes? – kérdezte miközben a hűtőt pakolta be.

- De, hány óra van?

- Mindjárt dél. Összecsapok, valami ebédet ülj csak le addig a nappaliban.

- Nem inkább segítek, nehogy felégesd a konyhát – böktem oldalba.

- Most komoly kinézed belőlem?

- Igen – nevettem, mert igen fura fejet vágott.

- Haha. Ugye tudod, hogy ezzel csak feltartasz, ha itt vagy? – húzott magához a derekamnál fogva.

- Nem hiszem – nyomtam puszit a szájára, amiből ügyesen szenvedélyes csókot formált.

- Oké, aztán, majd ha éhen halsz nem fog érdekelni. mert én meg mondtam! – húzódott el.

Ezek után neki fogtunk és elég hamar készen is lettünk, úgyhogy sikeresen egyikőnk sem halt éhen. Elfogyasztva az ebédünket gyorsan elmosogattam aztán Dani körbe vezetett a házba és megnéztük a kertet is ahol volt egy nagyon nagy medence. Amibe egy figyelmetlen pillanatomban meg is mártóztam, de nem kellett sok és már a „támadóm” is mellém került egy kis trükk segítségével.

Egész délután egymással foglalkoztunk hol beszélgettünk, hol filmeztünk vagy akármi a lényeg az volt, hogy együtt. Aztán estefelé kimentünk megnézni a naplementét, ami nagyon szép volt. Belépve a házba Dani megígértette velem, hogy semmi kép se mennyek ki az udvarra, míg nem szól. Bármennyire is fúrta az oldalamat a kíváncsiság nem mentem ki hozzá pedig nagyon akartam.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak Dani megjelent egy kendővel a kézben, az ajtóban. Akárhogy próbáltam lebeszélni arról, hogy bekösse a szemem nem sikerült. Végül botladozva a vakság miatt, de kijutottam a házból ahol végre a kendő levétele után megláthattam a

szerelmem művét. A medence melletti asztal volt megterítve gyertyákkal és egy szál rózsával az asztal körül meg mindenhol szirmok voltak szét szórva.

- Úristen! – ugrottam a nyakába – Köszönöm – csókoltam meg.

- Szívesen gyere együnk – mosolygott.

Egész vacsorát végig beszélgettük és befejezve bevonultunk a házba, mert elég hideg lett kint.

- Tényleg köszönöm. Ez nagyon jó volt kincsem. – mosolyogtam rá.

- Szívesen – ölelt meg – Szeretlek.

- Én is téged – csókoltam meg.

Megpróbáltam minden érzelmemet bele vinni, amit csak iránta érzek. Csókunkat csak a levegőhiány választotta szét, de pár levegő vétel után már egyszerre kaptunk a másik ajka után és ez így követte az egyiket a másik után. Végül Dani felkapva a szobába vitt és lefektetett az ágyra és folytattuk ott ahol abba hagytuk. Miután mind ketten megszabadultunk felsőinktől Dani csak ennyit kérdezett.

- Biztos vagy benne?

Nem tudtam neki válaszolni csak egy bólintással és megint szenvedélyesen megcsókoltam ezek után történt, aminek történnie kellett és egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk el együtt.