2014. október 11., szombat

25. rész

Sziasztok! Köszönöm az előző résznél a pipálást meg a sok oldal megjelenítést. Ha minden igaz a szünetre azt tervezem, hogy több rész fog felkerülni és így haladhatunk a történettel. :) 
u.i.: Van egy másik blogom is bár nem tudom ki mennyire szereti annak a főszereplőjét, de örülnék ha ide is benéznétek: The changes in my life és ha tetszik hagyatok nyomokat magatok után. :)
Jó olvasást. :)
Ölel titeket Melcsi A.M. ;)

* Dani *
Őszintén csalódott voltam, hogy Emmának balesete lett, mert ez teljesen keresztbe tett a tervemnek. Örültem, hogy megúszta úgymond kisebb sérülésekkel. De még is miért pont most? A tervem az lett volna, hogy miután haza jönnek a családi nyaralásból, ami mint kiderítettem két hétig kint szoktak lenni a nagyszüleiknél és egy hetet valahol most már csak hárman együtt. Na, szóval a lényeg az, hogy el akartam vinni a vidéki házunkba egy hétre ahol elbújhattunk volna világ elől és csak együtt lehettünk volna. Önzően hangzik, de nagyon szeretem és szeretnék vele lenni minél több időt. Viszont lehet, hogy ez még megvalósulhat legalább is nagyon remélem, mert nagyon jó lenne és szerintem neki is tetszene. Őt még nem avattam be a dologba mivel ez is egy fajta meglepetés lesz neki. Amiről csak az anyukája tudd és persze az én szüleim. A testvére csak azért nem tudhat róla, mert képes lenne elfecsegni neki még a végén ahogy, ismerem.
De mindegy is hisz most itt van mellettem és a korán kellésem miatt nézhetem, ahogy édesen alszik úgy ölelve mintha az élete függne rajta. Félek megmozdulni nehogy, felébredjen pedig reggelit akartam neki hozni az ágyba, de úgy tűnik nem lesz belőle semmi. Azért kárpótolva is vagyok azzal, hogy ő az enyém lehet.
Óvatosan megsimogatom az arcát és érzem a kezem alatt pihe puha bőrét, de szerencsétlenségemre „sikerült” ezzel fel is ébresztenem, mert mocorogni kezdett így egyszer csak két álmos, de még is gyönyörű szempárral találtam szembe magam.
- Jó reggelt életem. – köszöntem és egy rövid csókot leheltem ajkára.
- Neked is mióta vagy fent? – kezdett nyújtózkodni.
- Nem rég.
- Olyan jó lenne minden reggel így ébredni. – mosolygott.
- Az biztos. – kaptam az ajkai után.
Még egy kicsit lustálkodtunk aztán kikelve az ágyból felöltőztünk és lementünk reggelizni, ami tényleg az volt mivel még csak kilenc óra volt.
Leérve szerelmem anyukájába ütköztünk, aki szomorúnak tűnt. Amit a lánya is észrevett nem csak én.
- Jó reggelt anya. Valami baj van? – ment oda hozzá és megölelte.
- Jó reggelt. – találtam meg én is a hangomat és próbáltam eldönteni mit csináljak.
- Jó reggelt srácok. Emma beszélnünk kell. – és már húzta is el a közelemből.
Viszont azt még hallottam, ahogy hátra fordulva felém szólt.
- Mindjárt jövök. Menj, szolgáld ki magad.
Ez után elindultam a konyha felé és mivel már aludtam itt párszor így tudom, mi hol van ezért elővettem két tálat, a müzlit és a tejet a hűtőből. Gyorsan töltöttem mind kettőnknek belőlük és az asztalra akartam rakni mikor kiabálást és lábdobogást hallottam.
- Ezt nem teheted! Már nagyon rég ezt vártam! Nem és nem! Csalódtam benned anya.
Megijedtem, hogy mi lehet a baj így hamar letéve a tálakat haladtam a hangok irányába, ami a lépcső aljához vezetett. Ott még láttam, ahogy Emi eltűnik az emeleten az anyja pedig a dolgozó szobájába. Hamar elindultam felfelé mivel nem tudtam mi lehet a baj. Belépve a szobájába síró szerelmemmel találkoztam.
- Kicsim mi a baj? – öleltem át jó szorosan és kezdtem vigasztalni.

* Emma *
Egyszerűen nem tudom, anya mit képzel. Hogy tudja így elrontani a csodálatos reggelemet egy ilyen idióta ötlettel? Először azt hittem rosszul hallok mikor bejelentette az ötletét. Amibe nekünk szerinte semmi beleszólásunk sincs, pedig szerintem van és Anitának is lesz hozzá egy két szava.
Minél gyorsabban fel akartam menni a szobámba, hogy ne lássam az én drágalátos anyámat, ami sikerült is. Felfogni se tudtam, hogy bent vagyok az én kis birodalmamban, de már is Dani ölelő karjai között éreztem magam. Rögtön faggatni kezdett és egyben vigasztalni is. Nem tudtam válaszolni neki erre, ahogy rájött az ágyam felé kezdett araszolni ahova leült és rögtön utána az ölébe kötöttem ki. Nem szólt semmit csak szorosan ölelt és várt, míg egy kicsit megnyugszom. Ez az ő jelenléte miatt hamar sikerült is így párperc után már csak szipogtam és válaszoltam a kérdésére.
- Az a baj, hogy anya lefújta a nyaralást a tegnapi miatt. Aminek semmi értelme hisz jól vagyok. Plusz most miatta nem is láthatom, kitudja meddig a többi családtagomat, mert ugyebár hozzájuk is mentünk volna. – mondtam és még jobban hozzá bújtam, már ha ez még lehetséges a mostani helyzetünkben.
- Nyugodj meg kicsim. Hidd el megfogja gondolni magát amúgy meg neki se lehet olyan jó, hogy nem látja őket a szüleit, testvéreit, barátait úgyhogy lehet most ezt mondja de úgyis elfogtok menni nekem elhiheted. Bár nagyon fogsz hiányozni, de ha haza jöttél nem menekülsz a meglepetésem elől. – vigasztalt meg és egyben terelte el a gondolataimat.
Mivel még mindig nem árulta el nekem a meglepetését pedig napról napra egyre kíváncsibb vagyok és van egy olyan érzésem, hogy mindenki tudja csak én nem.
- Köszi és remélem igazad lesz. – mosolyogtam rá egy picit – Amúgy lenne egy kérdésem..
- Mi lenne az? – vigyorgott.
- Mi lesz az a híres meglepetésem? – néztem a szemébe és reménykedtem, hogy most válaszol.
- Azért meglepetés, hogy ne tudj róla és meglepődj. – nevetett.
- De elmondhatnád és feldobhatnád vele a napomat. Kérlek. – néztem rá kis kutya szemekkel.
- Majd megtudod, és szerintem örülni fogsz neki.
- De.. – csókolt meg elhallgattatás képen.
Aminek a súlyos levegőhiány vetett véget, de nem bírtam és rögtön ajkai után kaptam és fojtattuk tovább. Közben kezem vándorútra tévedt testén magam se értettem mi van velem csak őt akartam. Viszont már sokadik csókunkat megszakítva leállított és elhúzódott, míg csak ennyit mondott.
- Nem itt és nem így.  – ezzel felállt és kiment az ajtón.
Komolyan van még egy olyan srác, aki képes leállítani egy lányt rajta kívül?
Igazán elgondolkodni ezen a kérdésen nem is tudtam, mert ki is nyílt az ajtó és a fejét bedugva kérdezte meg.
- Azt hiszem, ideje lenne reggelizni nem, gondolod?
- Nem vagyok éhes. – mondtam sértődötten.
Sajnálatos módon a korgó hasam cáfolta meg az állításom így levegőnek nézve mentem el mellette és indultam le, de elkapta a karom és húzott vissza a szobába.
- Figyelj, tudom, hülyének nézel, amiért leállítottalak, de nem akarom, hogy majd megbánd, amiért elhamarkodtad vagy nem adtad meg rendesen a módját. – nézett a szemembe.
- Jó igazad van. – megcsókolt, de csak vissza fogottan.
Ezek után lementünk és végre megreggeliztünk. Utána az egész napot együtt töltöttük a szobámba filmeztünk beszélgettünk vagy csak élveztük egymás társagát. Estefelé megkértem jöjjön le velem anyához megbeszélni a dolgokat és meggyőzni, hogy még is menjünk el. Meg, persze ha nem akar bele menni, akkor lefogni nehogy olyat mondjak, tegyek, amit tényleg megbánnék. Mert nagyon szeretnék elmenni bár tényleg nagyon fog Dani hiányozni, de talán következőleg ő is jöhetne velünk.
Végül nem esett neki senkinek és könnyen meg tudtam győzni anyát így boldogan mentünk át a szerelmemhez mivel ma én alszok náluk és nem ő nálunk.

2 megjegyzés: