22. rész

Jó olvasást! :)

Ölel titeket Melcsi M. :)

* Panni *

Nem értem mi van velem hisz megígértem nekik, hogy mellettük leszek, bár egy kis időt is kértem, de ott voltam a legjobb barátnőm mellett a balesete után, hisz már lassan nyolc éve vagyunk barátnők. Most meg indulás után tudhattam, meg Szanditól, hogy bulit szerveznek. Beszéltünk telefonon Emmával, de érdekes módon ezt nem említette meg. Egyik részem örül, amiért boldog a másik részem pedig próbálja elfogadni, de valahogy nagyon nem sikerül neki.

Miután kiszálltam a kocsiból haza indultam, szerencsére csak pár utcányira jutottunk a házunktól így nem is kellett olyan sokat sétálnom a csomagjaimmal. Végig gondolkoztam az utat és igyekeztem rá jönni mi gáttól meg abban, hogy elfogadjam őket. Legbelül kavarogtak az érzéseim és nem tudtam melyikre hallgassak. Haza érve anya csodálkozott mért jöttem vissza, de nem kezdtem el neki magyarázkodni akár hogy is kérdezősködött, csak felhurcoltam a cuccokat a szobámba. Az ajtón belép azonnal ledobtam a táskákat, bezártam az ajtót és azzal a lendülettel elterültem az ágyamon miközben fojtattam az előző tevékenységemet az agyalást.

Komolyan nem értem mért csinálja velem ezt a sors. Mit tettem, hogy a legjobb barátnőmtől egy majdnem elfelejtett számomra régen fontos srác választ el? Ezért az elválasztásért én vagy ő a hibás?

*

*

*

Egész napomat végig gondolkodtam, de nem jutottam semmire. Anya úgy este felé bekopogott hozzám így nagy nehezen össze szedtem magam és beengedtem.

- Gondoltam éhes vagy – nyomta a kezembe a tálcát a küszöbön állva.

- Köszi, de nem vagyok éhes.. – húztam el a szám miközben leraktam a tálcát az éjjeli szekrényemre és visszafeküdtem az ágyra.

- Mi a baj kicsim? – ült le mellém és kezdte el simogatni a hajam.

- Emlékszel, hogy régen volt egy srác, akiben csalódtam?

- Igen, de ehhez mi köze van Emmának?

- Az, hogy Dani volt az a srác – néztem rá könnyes szemmel.

- Jaj kicsim.. – ölelt meg.

- Anya nem tudom, mit csináljak.. – és elmeséltem neki mire „jutottam” délután.

- Drágaságom én, megértelek, mert velem is volt ilyen a te korodban, de szerintem nem kéne a boldogságuk útjában állnod. Főleg, hogy megígérted nekik. Tudom nehéz, de el kéne fogadnod a helyzetet. Gondolj, bele Emma a te helyedben mit tenne? Szerintem örülne a boldogságodnak és melletted lenne. – ezzel felállt és ki ment.

Lehet, tényleg igaza van? Tényleg ilyen egyszerű lenne?

Ezek a kérdések és még több száz pörgött az agyamba mikor elaludtam.

* reggel *

Fáradtam ébredtem fel mivel éjszaka sokszor felébredtem és még álmomban is Emmán és Danin gondolkodtam. Viszont szerencsémre már kezdett megfogalmazódni bennem mit is kéne tennem.

* Emma *

Ahogy megláttam rögtön fel is ugrottam a helyemről, aminek az lett az eredménye, hogy megint megszédültem és Dani kapott el így már ő is mellettem állt. Nem tudtam mit kéne tennem, mondanom. A szívem szerint oda rohannék, és a nyakába ugranék, de az eszem most mást diktál. Most pedig arra fogok hallgatni ezért csak összefontam magam előtt a karjaimat és vártam mit mond/tesz mikor ide ér. Pár méterre meg állt előttünk és bele is vágott a közepébe.

- Nézd, Emma sajnálom. Nem tudom mi volt velem, de ez az egy nap kellett, hogy lenyugodhassak és mellettetek legyek teljesen.

Nem tudtam mondani semmit csak néztem rá és vártam szól-e még valamit.

- Emma kérlek. Tényleg sajnálom, nem akartalak megbántani egyik ötöket se komolyan. – jött egyre közelebb.

- Kicsim ne legyél, ilyen szigorú vele kérlek. Hisz ez neki nehéz lehet így látni minket. – suttogta Dani.

Nem tudtam mit tegyek hisz Daninak igaza van, de akkor is cserbenhagyott.. De mint általában most is a szívem nyerte meg a harcot az eszem ellen.

- Rendben. Megértelek és nincs semmi baj. Gyere ide. – tártam szét a karom és mosolyogtam rá.

- Akkor komolyan nem haragszol? – kérdezte hitetlenkedve és oda jött hozzám.

- Persze, hogy nem. – öleltem meg jó szorosan.

- Gyere, ülj le mellénk. – szólalt meg már hangosan Dani.

Ezek után az este még jobb lett. Nagyon boldog voltam, hogy mindenki, aki fontos nekünk itt van velünk. Végül sikerült az énekelgetést is elkezdenünk, amin nagyon sokat nevettünk, de arra is rájöttem, hogy Daninak nagyon jó hangja van.

*

*

*

Olyan két óra körül lehetett mikor kioltottuk a tűzet és elkezdtünk összepakolni. A szüleink megengedték a buli alkalmából, hogy Daninál aludjak. Amit Emily csak azzal magyarázott, hogy – „úgy is mindig nálatok alszik most te vagy a soron”. Persze még megkaptuk pakolászás közben pár beszólást, de nem foglalkoztunk velük.

  Miután minden be lett termelve a házba és mindenkitől elköszöntünk felmentünk az én kincsem szobájába. Meglepő volt számomra, mert még nem voltam ott, de nagyon tetszett a berendezés meg minden.

Mivel pakolás közben elfelejtettem haza menni pár ruháért és kicsim se engedett el így adott egy boxert és egy számomra hosszú pólót, amivel gyorsan el is tűntem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a kapott darabokat és ki mentem. Dani már az ágyban volt, amit nem értettem hisz én elfoglaltam a fürdőt. Mikor észrevett letette a telefonját és rám nézett az értetlen nézésemre csak annyit mondott.

- Lent is van egy fürdő.

Ezek után bemásztam mellé és elkezdtünk beszélgetni, de a fáradság egy idő után közbe szólt és egymáshoz bújva elaludtunk.

   * „Reggel” *

Kipihenten ébredtem fel és megnézve az órát rá jöttem, hogy ez nem is olyan nagy csoda hisz a számomra legfontosabb emberrel aludtam és ráadásul délig. Azt hittem még alszik az én drágám ezért óvatosan megfordultam az ölelésében. Egy gyönyörűen álmos barna szempárral találtam szembe magam, amit sajnáltam hisz szeretem nézni, amikor alszik.

- Jó reggelt! – mosolygott és megcsókolt.

- Neked is. Mióta vagy fent?

- Nem rég. Gyönyörű vagy mikor alszol. – puszilgatott.

- Csak akkor? – toltam el és úgy csináltam mintha haragudnék.

- Nem, te mindig gyönyörű vagy  – puszilt volna meg, de elhajoltam – na, kincsem ne már tudod, hogy szeretlek és számomra te vagy a legszebb. – kezdett el csikizni.

- Jó, na tudom. Csak hagyd abba kéérlek. – nevettem és próbáltam lefogni a kezét.

- Én is így gondoltam. – hagyta abba és megcsókoltam.