Jó olvasást! :)
Ölel titeket Melcsi M. :)
* Emma *
* szombat *
Ez a pár nap, amit
Danival töltöttem nagyon jó volt. Mióta együtt vagyunk, ritkán alszik otthon,
amit szerencsénkre a szüleink se tiltanak, hisz megbíznak bennünk. Azért
szokott nálunk maradni, mert általában éjszakába nyúlóan beszélgettünk, hogy
jobban megismerkedjünk, vagy csak simán az ágyamon esetleg a nagy szőnyegemen
fekve nézzünk egymást és hallgatunk. Persze ez a szótlanság nálunk nem kínos
épp az ellenkezője másrészt hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt már tudjuk a
másik mozdulatából, hogy mit szeretne, vagy ha valami bántja.
De vissza a
jelenben, kezdek egyre jobban lenni, ezért sikeresen már akkor kelek fel az
ágyból, amikor akarok, így akár az évzáróra is elmehetek talán, de ez még egyelőre
kérdéses, bár jó lenne. Anya mikor megtudta a hírt nagyon örült nekünk és a
bulira rögtön elvállalta a süti sütést, bár nem ilyen téren dolgozik minden nap
viszont szerintem ez a titkos szenvedélye, ahogy nekem is csak én lusta vagyok
neki állni egyedül. Mivel sok mindent kell csinálni így én is besegítek, neki
már amennyire tudok fél kézzel. Úgyhogy ma délelőtt anyával voltam, míg nem
olyan három óra körül Anita fel nem rángatott a szobájába azt tervezve, hogy
majd én segíteni neki készülődni a nagy eseményre.
Nem rég voltunk
fent és épp ruhákat próbálgatott a nővérem mikor kopogtattak. Ani gyorsan
beszaladt a fürdőszobába, én meg kinyitottam az ajtót és Szandival találtam
magam szembe. Gyorsan megöleltem és beinvitáltam a már jól ismert szobába utána
a folyosót kezdtem kémlelni, mert sehol nem láttam Pannit.
- Húgi ki jött? Kimehetek már? - ébresztett
fel a nővérem a lépcső tetejének bambulásából.
- Igen, Szandi jött. - motyogtam neki -
Tényleg Panni gondolom lent maradt anyával megyek, megnézem. - mosolyogtam
rájuk és már indultam is volna el ha Szasza nem kapja el a gipsz nélküli kezem.
- Figyelj, Emma mondanom kell valamit. -
nézett rám aggodalommal - Ő nem jött velem. Apával elmentünk érte és el is
indultunk mikor elkezdtem neki mesélni a holnapi buliról mire megkérte apumat,
hogy álljon meg, mert kiszáll. Próbáltam vissza tartani, de nem tudtam.
Sajnálom. - ahogy befejezte lerogytam az első fotelbe, ami a közelembe volt.
- Miért?? - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Azt mondta még nem kész rá, hogy mellettetek
tudjon lenni és azt hitte ez a hét csak négyünkről fog szólni. - guggolt le
elém a fogadott nővérem – Nézd, én örülök, nektek plusz remélem boldog vagy és
sokáig együtt lesztek. – nyugtatott.
De én még mindig
nem tudtam el hinni, hogy a legeslegjobb barátnőm nincs mellettem. Belül úgy
éreztem mintha összetörtek volna valamit és a szilánkok az egész testemet
szurkálnák belülről. Jó volt hallani, hogy Szandi is mellettem van, de azért
nagyon fájt elfogadni ezt a tényt a másik legfontosabb személyről.
- Nyugi húgi. Tudtuk nem lesz könnyű ezért is
hagy neki még egy kis időt. - jött közelebb hozzánk Ani, aki még mindig
fehérneműben mászkált.
- Rendben. - töröltem le a könnyeimet - De
neked még mindig nincs ruhád, úgyhogy hajrá keresgélni. - álltam fel egy mű
mosoly kíséretében, de vissza is estem, mert megszédültem.
- Oké. Viszont te ülve maradsz, nehogy valami
bajod legyen megint. - nyomott vissza Sz. a fotelba mikor megint fel akartam
állni.
- Jó. - mondtam duzzogva, mert nem szeretem,
ha túl sokat aggódnak értem.
* három negyed óra múlva *
Sikeresen egy hosszú és
tényleg hosszú divatbemutató után megtaláltuk a mi kis drágánknak a megfelelő
ruhát. Miután kikönyörögtem, hogy had álljak fel, hogy segíteni tudjak a smink
és a haj készítésbe gyorsan bevonultunk a fürdőszobába. Mivel Szandi ügyes
sminkes én meg szeretem mások haját megcsinálni és értek is hozzá így
felosztottuk a melót, mert már kevés időnk maradt. Imádok Ani hajával bíbelődni,
mert ő mindig hagyja most, mint úgy általában szépen kifésültem és a szép
egyenes közép hosszú haját egy kicsit begöndörítettem addig Szasza elkészítette
neki a ruhájához illő füstös szemeket és a többit. Már az ékszerekkel is
végeztünk mikor hallottuk, hogy csöngetnek rögtön tudtuk ki az így egy utolsó
igazítás után útjára engedtük a mi kis szépségünket. Amint a szobaajtó
becsukódott mögötte az ablakhoz rohantunk és onnan figyeltük őket, míg nem
eltűntek a szemünk elől a kocsival.
A továbbiakban anyának
segítettünk és még így is estefelé végeztünk mindennel az elpakolás után bementünk
a szobámba egy kis nassolni-valóval megnézni egy filmet miközben megbeszéltük,
hogy ébren megvárjuk Anitát és gyorsan ki is faggatjuk a történtekről.
A film közben sokat
nevettünk és nekem is sikerült egy kicsit kikapcsolnom az agyam. Végére egy
kicsit elálmosodtunk és szinte el is aludtunk mikor meghallottuk, hogy valaki
rohan fel a lépcsőn. Gyorsan felpattantunk, kimentünk megnézni ki az és mire
kiértünk már csak egy nagy ajtó csapódást és zárást hallottunk. Rögtön oda
mentünk és bár hallottuk, hogy bezárta megpróbáltunk bejutni.
- Ani kérlek, nyisd ki! Mit történt? – szóltam be
neki miközben a kilincset rángattam.
- Kincs nyisd ki. Hagy menjünk be. – kérlelte már
Szasza is.
- Nem menjetek aludni. Meg leszek egyedül is. –
mondta szipogva Ani az ajtón túlról.
- Nem megyünk sehová. – mondtam szinte kiabálva –
Azonnal nyisd ki az ajtót és engedj be minket. Kérlek!
Erre már nem jött válasz viszont anya is felébredt
és felfelé kezdett jönni a lépcsőn gondolom elaludt a tv előtt.
- Mi folyik itt? – nézett ránk kérdőn.
- Tudod Anita ma elment egy randira és sírva jött
haza aztán bezárkózott a szobájába. – kezdte higgadtan Szandi – Mi meg
próbálunk bejutni, de nem enged.
- Kicsim. – ment oda az ajtóhoz anya – Engedj, be
minket kérlek.
- Nem most nem majd holnap beszélünk. – mondta még
mindig sírva.
- Rendben. Figyeljetek. – nézett ránk – Most menjetek,
vissza a szobádba Emma majd holnap beszélünk vele, oké?
- De.. – kezdtem volna el tiltakozni.
- Hallgassatok, most az egyszer rám kérlek, irány
aludni most. – puszilt és ölelt meg egymás után minket.
- Oké. – egyeztünk bele.
Miután mind ketten megfürödtünk befeküdtünk az
ágyamba és a plafont kezdtük kémlelni miközben még mindig síró nővéremnek a
szipogását hallgattuk.
- Mi történhetett szerinted? – fordult felém pár
perc után Szandi.
- Nem tudom és tippelni se akarok, de ha bármi baja
is esett én esküszöm, kicsinálom a gyereket. – fordultam én is felé – Viszont most
nyugodjunk meg és aludjunk, mert holnap sok dolgunk lesz. – mosolyogtam rá a
sötétben.
- Rendben. – szólt és visszamosolygót rám.
Nem telt el öt perc se, de már csak az egyenletes
szuszogását hallottam a fogadott nővéremnek. Én meg az ablakon keresztül néztem
a csillagokat és agyaltam.
* Anita *
Nagyon izgultam a mai
találkozóm miatt, de szerencsére két segítségem is került így sikeresen éppen
időben elkészültem. Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót a szőke hajú kék szemű
barátommal találtam szembe magam, akit Rolandnak hívnak.
- Szia. – nyomott egy puszit az arcomra – Mehetünk?
- Szia. Igen. Szia, anya. – kiabáltam be anyának a
házból kilépve.
Összekulcsoltuk a
kezünket és a kocsihoz indultunk. Nagyon cuki volt kinyitotta nekem a kocsi
ajtót, amint beszálltunk indított is és egy étterem felé vettük az irányt.
Odáig az út csöndesen telt mikor oda értünk kiszálltunk és elindultunk az
étterem felé, ahol megint kinyitotta nekem az ajtót. Bementünk egy pincér jött felénk,
aki egy külön terembe kísért minket, ahol csak egy asztal volt és adott két
étlapot aztán elment. Ezt egy kicsit furcsálltam, de leültünk és elkezdtünk
beszélgetni aztán egy kis idő után ugyan az a pincér visszajött és felvette
rendelésünket, ami zellerkrémlevesből, lasagneból, és egy-egy csoki torta szeletből állt meg persze italnak egy jó fajtapezsgőt választottunk. Amint ki ment ott
folytattuk a beszélgetést, ahol abba hagytuk nagyon jól el voltunk és a gyors
kiszolgálásnak hála hamar meg is kaptuk a vacsoránkat.
* egy óra múlva *
Most végeztünk a desszerttel, de még mindig nem
akartunk elindulni ezért rendeltünk még pezsgőt és tovább beszélgettünk. Mikor
már a második üveg pezsgőt ürítettük ki már egy kicsit ködös volt az agyam. Mikor
Roli megkérdezte nincs-e kedvem felmenni hozzá hirtelen ötlettől vezérelve
igent mondtam anélkül, hogy át gondoltam volna. Rögtön elindultunk és olyan
húsz perc alatt oda értünk és kiszállás után rögtön a ház felé kezdett húzni.
Belépve a házba azonnal nekem esett és csókolgatni kezdett mire szinte teljesen
kitisztult a fejem ezért megpróbáltam ellökni magamtól.
- Még is mi a francot csinálsz? – kérdeztem tőle.
- Még is mit gondolsz? – nevetett és folytatta
tovább.
- Hagyjál, én most elmegyek. – mondtam és próbáltam
kiszabadulni a kezei közül.
- Nem mész te sehová. Nem ezért szórakoztattalak
egész este. – mondta szigorúan.
Mivel apám mellett muszáj volt pár védekezési
technikát megtanulnom, így most szerencsémre ezt használni tudtam. Amint a
földre került rohantam kifelé pár utcányira voltam mikor megálltam és körbe
néztem hol vagyok. Gyorsan megkerestem a telefonom és hívtam egy taxit, ami hamar
megérkezett és hazáig vitt. Miközben mentünk sírni kezdtem, mivel volt nálam
pénz haza érve gyorsan kifizettem a taxist és rohantam befelé. Bent nem néztem
körül csak futottam a szobámba, amint felértem be is zártam nem akartam
senkivel se beszélni. Tudtam, hogy ez egyedül az én hibám és ezt anya is a
szememre fogja vetni.
Próbáltak hozzám bejutni, de senkit nem engedtem be
csak sírtam szinte egész éjszaka.
* Emma *
* másnap *
Egész éjszaka alig aludtam valamit, és ahogy
hallottam Anita is keveset aludt. Korán keltem és mivel Szandi még mellettem aludt
halkan kimásztam az ágyból. Felkapva a köntösömet a földszint felé vettem az
irányt a lépcső tetején találkoztam anyával így egymásba karolva mentünk le a
konyhába.
- Mit kérsz kávét vagy teát? – kérdeztem anyát
miközben leült az asztalhoz.
- Egy tea most jól esne, de megcsinálom, hagyd. –
állt volna fel.
- Nem most ezt én csinálom. – mentem oda hozzá és
nyomtam vissza a helyére egy puszi kíséretében.
- Oké. – egyezett bele – hogy aludtál?
- Gyümölcsös jó lesz? – néztem rá – Amúgy nem
igazán szinte egész végig kattogott az agyam. – húztam el a szám. – Te?
- Igen az jó lesz, köszi. Jaj, szegénykém viszont
nem vagy egyedül. – jött oda hozzám megölelni, míg a vizet vártam, hogy megmelegedjen.
- Szerinted mi történhetett? – vettem elő a
bögrénket.
- Nem tudom kicsim, de ma kiderítem, ígérem. – mentünk
az asztal felé a kész teákkal.
Nem beszéltünk tovább csak mikor Szandi is
megjelent. Ő is csatlakozott hozzánk aztán megint elcsöndesültünk. Mikor
mindenki megitta az italát anya elpakolta a bögréket és felmentünk az emeletre
felöltözni.
Mikor már végeztünk
Szaszával kifelé indultunk mikor hangokat hallottunk Anita szobájából és ki is
nyílt az ajtó. Szegényke nagyon rosszul nézett ki mikor meglátott intett, hogy
menyünk be. Beérve leültünk az ágyra Ani mellé, aki az ölembe dőlt és megölelt
én meg vissza Szasza pedig a hátát kezdte simogatni.
Pár perc múlva anya is megjelent és elénk guggolt megfogva
a nővérem kezét.
- Anita.. – kezdte óvatosan – mi történt?
Nem szólt semmit csak szorosabban ölelt és
kinyitotta a szemét, amit észre se vettem, hogy becsukta.
- Kérlek, mond el. Mi történt? – kérleltem halkan.
- Hát.. – és nagy nehezen elmondott mindent.
Anya nagyon dühös lett rá, de megpróbálta vissza
fogni magát, hisz már meg kapta a saját büntetését azzal, hogy ilyen helyzetbe
hozta magát.
A délelőtt további
részében Anitát próbáltuk felvidítani az esti bulira és anyának segítettünk át
vinni a sütiket a szomszédba. Aztán délután Dani át jött és vele voltam egy
kicsit, míg a többiek vásárolni mentek. Elmeséltem neki mindent Pannitól
elkezdve Anitáig és most ő próbált engem felvidítani, mert még mindig nagyon
fájt a Pannis dolog.
Olyan négy óra körül
berontottak a lányok a szobámba és haza küldték a szerelmemet, akitől nagy
nehezen váltam el. Anita is jobban volt már általában egy kis vásárlás helyre
szokta rázni kicsit. Tudtam mért jöttek ezért nem kezdtem el hisztizni mért
csinálták és tényleg kellett az idő, mert fogalmam se volt mit kéne fel vennem.
De szerencsénkre olyan fél hat körül végeztünk és
már indulhattunk is át a szomszédba, ahol már anya is ott volt.
* pár órával később *
Épp mályvacukrot sütögettünk a lányokkal mikor Dani
megállt mellettem és kivette a kezemből a sütögetős pálcát és lerakta. Megfogta
a kezem és felállított mire mindenki hirtelen minket kezdett el nézni és egyszer
csak elő húzott egy kis dobozt a háta mögül és a kezembe nyomta.
- Mi ez? – néztem rá kérdőn egy kicsit elpirulva az
emberek miatt.
- Nyisd ki. – mosolygott.
Óvatosan kinyitottam és egy csodaszép nyakláncot
pillantottam meg.
- Ez az enyém? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen. Felrakhatom? – kérdezte miközben megpörgetett, hogy háttal legyek neki.
- Persze és nagyon köszönöm. – kezdtem hálálkodni
és már a nyakamba is volt.
- Ne köszönd, megérdemled és legyen ez a szerelmem
jelképe. – fordított magával szembe és megcsókolt mire mindenki tapsolni és
fütyülni kezdett.
Ezek után visszaültem a
lányok közé, akik rögtön csodálni kezdték az ajándékom. Tovább sütögettünk és
minél sötétebb lett egyre többen jelentek meg a tűz körül. Előkerült egy gitár
is és énekelni akartunk mikor az előttem ülő lányok kikerekedett szemmel néztek
a hátam mögé. Nem értettem mi bajuk, ezért én is arra fordultam és ekkor
megláttam Pannit felénk közeledni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése