2014. augusztus 21., csütörtök

21. rész

Jó olvasást! :)
Ölel titeket Melcsi M. :)

 * Emma *
       * szombat *
Ez a pár nap, amit Danival töltöttem nagyon jó volt. Mióta együtt vagyunk, ritkán alszik otthon, amit szerencsénkre a szüleink se tiltanak, hisz megbíznak bennünk. Azért szokott nálunk maradni, mert általában éjszakába nyúlóan beszélgettünk, hogy jobban megismerkedjünk, vagy csak simán az ágyamon esetleg a nagy szőnyegemen fekve nézzünk egymást és hallgatunk. Persze ez a szótlanság nálunk nem kínos épp az ellenkezője másrészt hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt már tudjuk a másik mozdulatából, hogy mit szeretne, vagy ha valami bántja.
De vissza a jelenben, kezdek egyre jobban lenni, ezért sikeresen már akkor kelek fel az ágyból, amikor akarok, így akár az évzáróra is elmehetek talán, de ez még egyelőre kérdéses, bár jó lenne. Anya mikor megtudta a hírt nagyon örült nekünk és a bulira rögtön elvállalta a süti sütést, bár nem ilyen téren dolgozik minden nap viszont szerintem ez a titkos szenvedélye, ahogy nekem is csak én lusta vagyok neki állni egyedül. Mivel sok mindent kell csinálni így én is besegítek, neki már amennyire tudok fél kézzel. Úgyhogy ma délelőtt anyával voltam, míg nem olyan három óra körül Anita fel nem rángatott a szobájába azt tervezve, hogy majd én segíteni neki készülődni a nagy eseményre.
Nem rég voltunk fent és épp ruhákat próbálgatott a nővérem mikor kopogtattak. Ani gyorsan beszaladt a fürdőszobába, én meg kinyitottam az ajtót és Szandival találtam magam szembe. Gyorsan megöleltem és beinvitáltam a már jól ismert szobába utána a folyosót kezdtem kémlelni, mert sehol nem láttam Pannit.
- Húgi ki jött? Kimehetek már? - ébresztett fel a nővérem a lépcső tetejének bambulásából.
- Igen, Szandi jött. - motyogtam neki - Tényleg Panni gondolom lent maradt anyával megyek, megnézem. - mosolyogtam rájuk és már indultam is volna el ha Szasza nem kapja el a gipsz nélküli kezem.
- Figyelj, Emma mondanom kell valamit. - nézett rám aggodalommal - Ő nem jött velem. Apával elmentünk érte és el is indultunk mikor elkezdtem neki mesélni a holnapi buliról mire megkérte apumat, hogy álljon meg, mert kiszáll. Próbáltam vissza tartani, de nem tudtam. Sajnálom. - ahogy befejezte lerogytam az első fotelbe, ami a közelembe volt.
- Miért?? - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Azt mondta még nem kész rá, hogy mellettetek tudjon lenni és azt hitte ez a hét csak négyünkről fog szólni. - guggolt le elém a fogadott nővérem – Nézd, én örülök, nektek plusz remélem boldog vagy és sokáig együtt lesztek. – nyugtatott.
De én még mindig nem tudtam el hinni, hogy a legeslegjobb barátnőm nincs mellettem. Belül úgy éreztem mintha összetörtek volna valamit és a szilánkok az egész testemet szurkálnák belülről. Jó volt hallani, hogy Szandi is mellettem van, de azért nagyon fájt elfogadni ezt a tényt a másik legfontosabb személyről.
- Nyugi húgi. Tudtuk nem lesz könnyű ezért is hagy neki még egy kis időt. - jött közelebb hozzánk Ani, aki még mindig fehérneműben mászkált.
- Rendben. - töröltem le a könnyeimet - De neked még mindig nincs ruhád, úgyhogy hajrá keresgélni. - álltam fel egy mű mosoly kíséretében, de vissza is estem, mert megszédültem.
- Oké. Viszont te ülve maradsz, nehogy valami bajod legyen megint. - nyomott vissza Sz. a fotelba mikor megint fel akartam állni.
- Jó. - mondtam duzzogva, mert nem szeretem, ha túl sokat aggódnak értem.

     * három negyed óra múlva *
Sikeresen egy hosszú és tényleg hosszú divatbemutató után megtaláltuk a mi kis drágánknak a megfelelő ruhát. Miután kikönyörögtem, hogy had álljak fel, hogy segíteni tudjak a smink és a haj készítésbe gyorsan bevonultunk a fürdőszobába. Mivel Szandi ügyes sminkes én meg szeretem mások haját megcsinálni és értek is hozzá így felosztottuk a melót, mert már kevés időnk maradt. Imádok Ani hajával bíbelődni, mert ő mindig hagyja most, mint úgy általában szépen kifésültem és a szép egyenes közép hosszú haját egy kicsit begöndörítettem addig Szasza elkészítette neki a ruhájához illő füstös szemeket és a többit. Már az ékszerekkel is végeztünk mikor hallottuk, hogy csöngetnek rögtön tudtuk ki az így egy utolsó igazítás után útjára engedtük a mi kis szépségünket. Amint a szobaajtó becsukódott mögötte az ablakhoz rohantunk és onnan figyeltük őket, míg nem eltűntek a szemünk elől a kocsival.
A továbbiakban anyának segítettünk és még így is estefelé végeztünk mindennel az elpakolás után bementünk a szobámba egy kis nassolni-valóval megnézni egy filmet miközben megbeszéltük, hogy ébren megvárjuk Anitát és gyorsan ki is faggatjuk a történtekről.
A film közben sokat nevettünk és nekem is sikerült egy kicsit kikapcsolnom az agyam. Végére egy kicsit elálmosodtunk és szinte el is aludtunk mikor meghallottuk, hogy valaki rohan fel a lépcsőn. Gyorsan felpattantunk, kimentünk megnézni ki az és mire kiértünk már csak egy nagy ajtó csapódást és zárást hallottunk. Rögtön oda mentünk és bár hallottuk, hogy bezárta megpróbáltunk bejutni.
- Ani kérlek, nyisd ki! Mit történt? – szóltam be neki miközben a kilincset rángattam.
- Kincs nyisd ki. Hagy menjünk be. – kérlelte már Szasza is.
- Nem menjetek aludni. Meg leszek egyedül is. – mondta szipogva Ani az ajtón túlról.
- Nem megyünk sehová. – mondtam szinte kiabálva – Azonnal nyisd ki az ajtót és engedj be minket. Kérlek!
Erre már nem jött válasz viszont anya is felébredt és felfelé kezdett jönni a lépcsőn gondolom elaludt a tv előtt.
- Mi folyik itt? – nézett ránk kérdőn.
- Tudod Anita ma elment egy randira és sírva jött haza aztán bezárkózott a szobájába. – kezdte higgadtan Szandi – Mi meg próbálunk bejutni, de nem enged.
- Kicsim. – ment oda az ajtóhoz anya – Engedj, be minket kérlek.
- Nem most nem majd holnap beszélünk. – mondta még mindig sírva.
- Rendben. Figyeljetek. – nézett ránk – Most menjetek, vissza a szobádba Emma majd holnap beszélünk vele, oké?
- De.. – kezdtem volna el tiltakozni.
- Hallgassatok, most az egyszer rám kérlek, irány aludni most. – puszilt és ölelt meg egymás után minket.
- Oké. – egyeztünk bele.
Miután mind ketten megfürödtünk befeküdtünk az ágyamba és a plafont kezdtük kémlelni miközben még mindig síró nővéremnek a szipogását hallgattuk.
- Mi történhetett szerinted? – fordult felém pár perc után Szandi.
- Nem tudom és tippelni se akarok, de ha bármi baja is esett én esküszöm, kicsinálom a gyereket. – fordultam én is felé – Viszont most nyugodjunk meg és aludjunk, mert holnap sok dolgunk lesz. – mosolyogtam rá a sötétben.
- Rendben. – szólt és visszamosolygót rám.
Nem telt el öt perc se, de már csak az egyenletes szuszogását hallottam a fogadott nővéremnek. Én meg az ablakon keresztül néztem a csillagokat és agyaltam.

* Anita *
Nagyon izgultam a mai találkozóm miatt, de szerencsére két segítségem is került így sikeresen éppen időben elkészültem. Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót a szőke hajú kék szemű barátommal találtam szembe magam, akit Rolandnak hívnak.
- Szia. – nyomott egy puszit az arcomra – Mehetünk?
- Szia. Igen. Szia, anya. – kiabáltam be anyának a házból kilépve.
Összekulcsoltuk a kezünket és a kocsihoz indultunk. Nagyon cuki volt kinyitotta nekem a kocsi ajtót, amint beszálltunk indított is és egy étterem felé vettük az irányt. Odáig az út csöndesen telt mikor oda értünk kiszálltunk és elindultunk az étterem felé, ahol megint kinyitotta nekem az ajtót. Bementünk egy pincér jött felénk, aki egy külön terembe kísért minket, ahol csak egy asztal volt és adott két étlapot aztán elment. Ezt egy kicsit furcsálltam, de leültünk és elkezdtünk beszélgetni aztán egy kis idő után ugyan az a pincér visszajött és felvette rendelésünket, ami zellerkrémlevesből, lasagneból, és egy-egy csoki torta szeletből állt meg persze italnak egy jó fajtapezsgőt választottunk. Amint ki ment ott folytattuk a beszélgetést, ahol abba hagytuk nagyon jól el voltunk és a gyors kiszolgálásnak hála hamar meg is kaptuk a vacsoránkat.

    * egy óra múlva *
  Most végeztünk a desszerttel, de még mindig nem akartunk elindulni ezért rendeltünk még pezsgőt és tovább beszélgettünk. Mikor már a második üveg pezsgőt ürítettük ki már egy kicsit ködös volt az agyam. Mikor Roli megkérdezte nincs-e kedvem felmenni hozzá hirtelen ötlettől vezérelve igent mondtam anélkül, hogy át gondoltam volna. Rögtön elindultunk és olyan húsz perc alatt oda értünk és kiszállás után rögtön a ház felé kezdett húzni. Belépve a házba azonnal nekem esett és csókolgatni kezdett mire szinte teljesen kitisztult a fejem ezért megpróbáltam ellökni magamtól.
- Még is mi a francot csinálsz? – kérdeztem tőle.
- Még is mit gondolsz? – nevetett és folytatta tovább.
- Hagyjál, én most elmegyek. – mondtam és próbáltam kiszabadulni a kezei közül.
- Nem mész te sehová. Nem ezért szórakoztattalak egész este. – mondta szigorúan.
Mivel apám mellett muszáj volt pár védekezési technikát megtanulnom, így most szerencsémre ezt használni tudtam. Amint a földre került rohantam kifelé pár utcányira voltam mikor megálltam és körbe néztem hol vagyok. Gyorsan megkerestem a telefonom és hívtam egy taxit, ami hamar megérkezett és hazáig vitt. Miközben mentünk sírni kezdtem, mivel volt nálam pénz haza érve gyorsan kifizettem a taxist és rohantam befelé. Bent nem néztem körül csak futottam a szobámba, amint felértem be is zártam nem akartam senkivel se beszélni. Tudtam, hogy ez egyedül az én hibám és ezt anya is a szememre fogja vetni.
Próbáltak hozzám bejutni, de senkit nem engedtem be csak sírtam szinte egész éjszaka.
  
* Emma *
     * másnap *
  Egész éjszaka alig aludtam valamit, és ahogy hallottam Anita is keveset aludt. Korán keltem és mivel Szandi még mellettem aludt halkan kimásztam az ágyból. Felkapva a köntösömet a földszint felé vettem az irányt a lépcső tetején találkoztam anyával így egymásba karolva mentünk le a konyhába.
- Mit kérsz kávét vagy teát? – kérdeztem anyát miközben leült az asztalhoz.
- Egy tea most jól esne, de megcsinálom, hagyd. – állt volna fel.
- Nem most ezt én csinálom. – mentem oda hozzá és nyomtam vissza a helyére egy puszi kíséretében.
- Oké. – egyezett bele – hogy aludtál?
- Gyümölcsös jó lesz? – néztem rá – Amúgy nem igazán szinte egész végig kattogott az agyam. – húztam el a szám. – Te?
- Igen az jó lesz, köszi. Jaj, szegénykém viszont nem vagy egyedül. – jött oda hozzám megölelni, míg a vizet vártam, hogy megmelegedjen.
- Szerinted mi történhetett? – vettem elő a bögrénket.
- Nem tudom kicsim, de ma kiderítem, ígérem. – mentünk az asztal felé a kész teákkal.
Nem beszéltünk tovább csak mikor Szandi is megjelent. Ő is csatlakozott hozzánk aztán megint elcsöndesültünk. Mikor mindenki megitta az italát anya elpakolta a bögréket és felmentünk az emeletre felöltözni.
Mikor már végeztünk Szaszával kifelé indultunk mikor hangokat hallottunk Anita szobájából és ki is nyílt az ajtó. Szegényke nagyon rosszul nézett ki mikor meglátott intett, hogy menyünk be. Beérve leültünk az ágyra Ani mellé, aki az ölembe dőlt és megölelt én meg vissza Szasza pedig a hátát kezdte simogatni.
Pár perc múlva anya is megjelent és elénk guggolt megfogva a nővérem kezét.
- Anita.. – kezdte óvatosan – mi történt?
Nem szólt semmit csak szorosabban ölelt és kinyitotta a szemét, amit észre se vettem, hogy becsukta.
- Kérlek, mond el. Mi történt? – kérleltem halkan.
- Hát.. – és nagy nehezen elmondott mindent.
Anya nagyon dühös lett rá, de megpróbálta vissza fogni magát, hisz már meg kapta a saját büntetését azzal, hogy ilyen helyzetbe hozta magát.
A délelőtt további részében Anitát próbáltuk felvidítani az esti bulira és anyának segítettünk át vinni a sütiket a szomszédba. Aztán délután Dani át jött és vele voltam egy kicsit, míg a többiek vásárolni mentek. Elmeséltem neki mindent Pannitól elkezdve Anitáig és most ő próbált engem felvidítani, mert még mindig nagyon fájt a Pannis dolog.
Olyan négy óra körül berontottak a lányok a szobámba és haza küldték a szerelmemet, akitől nagy nehezen váltam el. Anita is jobban volt már általában egy kis vásárlás helyre szokta rázni kicsit. Tudtam mért jöttek ezért nem kezdtem el hisztizni mért csinálták és tényleg kellett az idő, mert fogalmam se volt mit kéne fel vennem.
De szerencsénkre olyan fél hat körül végeztünk és már indulhattunk is át a szomszédba, ahol már anya is ott volt.

     * pár órával később *
  Épp mályvacukrot sütögettünk a lányokkal mikor Dani megállt mellettem és kivette a kezemből a sütögetős pálcát és lerakta. Megfogta a kezem és felállított mire mindenki hirtelen minket kezdett el nézni és egyszer csak elő húzott egy kis dobozt a háta mögül és a kezembe nyomta.
- Mi ez? – néztem rá kérdőn egy kicsit elpirulva az emberek miatt.
- Nyisd ki. – mosolygott.
Óvatosan kinyitottam és egy csodaszép nyakláncot pillantottam meg.
- Ez az enyém? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Igen. Felrakhatom? – kérdezte miközben megpörgetett, hogy háttal legyek neki.
- Persze és nagyon köszönöm. – kezdtem hálálkodni és már a nyakamba is volt.
- Ne köszönd, megérdemled és legyen ez a szerelmem jelképe. – fordított magával szembe és megcsókolt mire mindenki tapsolni és fütyülni kezdett.
Ezek után visszaültem a lányok közé, akik rögtön csodálni kezdték az ajándékom. Tovább sütögettünk és minél sötétebb lett egyre többen jelentek meg a tűz körül. Előkerült egy gitár is és énekelni akartunk mikor az előttem ülő lányok kikerekedett szemmel néztek a hátam mögé. Nem értettem mi bajuk, ezért én is arra fordultam és ekkor megláttam Pannit felénk közeledni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése