19. rész

Jó olvasást :)

Ölel titeket Melcsi M. :)

* Emma *

* három nappal később *

Már napok óta csak az ágyban fetrengek, egyre jobban érzem magam, de anya eddig, ha nem volt muszáj nem engedte, hogy felkeljek. Mondván „pihenned kell”, pedig szinte már az összes horzsolásom begyógyult a fejem se fáj annyira és már az összes kedvenc filmemet megnéztem, ami eszembe jutott. Szerencsére anya ma már ment dolgozni, úgyhogy azt csinálok, amit akarok akár fel is kellhetek, ha akarok.

Daniról az óta sincs hír, a szülei már a rendőrségre is elmentek, de még ők se találták még meg. Nem értem mért csinálja ezt. Olyan jó lenne vele találkozni, látni, hogy jól van és nincs semmi baja. Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam és elhatároztam, hogy ha elő kerül beszélni, fogok vele. Pannival lehet össze fogunk veszni, de neki is meg kell értenie, muszáj megpróbálnom boldognak lenni. Mivel nem járok suliba és már nem tanulnak, minden délután meglátogat és sokszor készültem, hogy beszélek vele erről, de még nem volt hozzá merszem. Aztán kitaláltam, hogy előbb Danival beszélek utána meg vele csak először neki is elő kéne kerülnie.

Éppen az ágyból próbáltam feltápászkodni mikor megcsörrent a telefonom. Megint ismeretlen számról hívtak, de nem érdekelt felvettem.

- Haló. – még ebbe az egy szóba is bele remegett a hangom nagyon izgultam ki lehet az.

- Emma te vagy az? – kérdezte egy ismerős hang.

- Igen, te meg, ha jól sejtem Dávid vagy. – kérdezni akartam, de inkább kijelentésnek hatott.

- Igen. – mondta meglepődötten. – Nézd, sajnálom, amiért nem vettem fel a telefonomat, de muszáj volt..

- Jó mindegy. Tudsz valamit Daniról? Kérlek, mond azt, hogy veled van. – kezdtem reménykedni.

- Nyugodj meg velem van és nincs semmi baja. Azért hívtalak, mert el kéne, gyere egy helyre. – mondta nyugodtan.

- Hova? Dani is ott lesz? – kérdeztem sürgetőn.

- Majd meglátod, de kérlek, gyere el. – kérlelt.

- Jó mond a címet és megyek.

Ezek után elmondta hova kell mennem és leraktuk. Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem és már rohantam is, ahogy csak tudtam. A hely, amit mondott Dávid nem volt messze tőlünk kb. tíz perc gyalog.

Mire oda értem a hosszú pihenés miatt azt hittem megfulladok. Egy régi romos épülethez kellett jönnöm gyorsan körül néztem és bementem. Rögtön egy nagy folyosóra értem, aminek a végén megpillantottam Dávidot, akinek nagyon aggódó arca volt. Intet, hogy menyek oda hozzá és én rohantam is. Nem tudom, mért bízok meg benne ennyire. Mikor oda értem hozzá csak tőlem jobbra lévő ajtóra mutatott és ennyit mondott.

- Azt hiszem, én innen át adom. Ott van, bent téged vár most megyek. De egy dolgot szeretnék tőled még kérni bármennyire is haragszol rá vagy valami hallgasd végig. – ezzel elindult annak az ajtónak az irányába, amelyiken én jöttem be nem rég.

- Köszönöm és oké. – szóltam utána.

Mielőtt kiment volna még biccentett egyet aztán eltűnt. Vettem egy nagy levegőt és az ajtó felé indultam. Mikor benyitottam egy pici poros szobába találtam magam. Dani ott ült az ágyon és maga elé nézett, de ahogy elindultam felé felkapta a fejét.

- Szia. – nyögtem ki nem tudtam mit mondhatnék vagy tehetnék.

- Szia. Gyere, ülj le, persze csak ha akarsz. – mutatott maga elé az ágyon.

- Oké. – mentem oda és leültem pont elé.

- Figyelj, sajnálok mindent azt is, ami Pannival történt mindent. Nem ezt akartam. – nézett a szemembe – Bocsi hogy úgy elszaladtam, de megijedtem..

- Jó rendben. De mitől? – fogtam meg a kezét, amit nem értettem mért, de már nem csinálhattam vissza.

- Attól, amit az óta mióta láttam a... – tudtam mire gondol és azt is, hogy nem fogja kimondani láttam, rajta ahogy a kezünket nézte.

- Jó tudom, mire gondolsz, de kérlek, mond el, amit szeretnél. – biztattam és még jobban megszorítottam a kezét.

- Nagyon fontos vagy nekem és mióta elsőnek megláttalak valami furcsa dolgot éreztem a közeledben. Annak az érzésnek a jelentését az nap délután értettem meg.. – elhallgatott és tudtam, hogy még mindig a balesetem napjára gondol, de hirtelen felemelte a fejét és a szemembe nézett – Szeretlek Emi mindennél és mindenkinél jobban, tudom, elég értelmetlenül hangzik hisz nem is ismerl… - nem hagytam, hogy végig mondja megcsókoltam.

Elsőnek meglepődött aztán magához ölelt és visszacsókolt, bár fájtak a bordáim, de nem hagytam, hogy ez elrontsa ezt a csodálatos pillanatot. Csók közben az ölébe húzott és összegabalyodva élveztük a mi nagy pillanatunkat. Mikor szétváltunk csak ennyit tudtam kinyögni.

- Én is szeretlek Dani. – néztem a szemébe és adtam a szájára egy kis csókot.

Erre a kijelentésemre úgy megölelt, hogy fel kellett szisszennem, mert már nagyon fájt az oldalam.

- Jaj, bocsi. Nem akartam. Nagyon fáj? – kezdett el aggódón vizslatni.

- Igen, de jól vagyok most már főleg. – mosolyogtam rá és a fejemet a vállára hajtottam.

- Akkor jó. – mosolygott rám azzal a cuki mosolyával.

- Nem akarsz haza jönni velem és tudatni a szüleiddel is, hogy jól vagy? Tudod nagyon aggódtunk érted. – és szálltam is volna ki az öléből, de óvatosan visszahúzott.

- Felőlem mehetünk, de lenne még előtte egy kérdésem..

- Még pedig?  Mi lenne az? – siettettem.

- Lennél a barátnőm? – nézett rám ezer wattos mosollyal.

- Igen, igen.. – és erre ő csókolt meg.

- Akkor nincs több kérdésem. Mehetünk. – állt fel velem együtt az ágyról és indult is volna el.

- Ne kérlek, tegyél le. Ahogy idáig eltudtam, jönni úgy haza is tudok menni.

- De beteg vagy én meg kirángattalak az ágyból pedig pihenned kéne. – kezdett el aggodalmaskodni, úgy ahogy mindenki.

- Nyugi jól vagyok oké? Tegyél, le kérlek. – kérleltem.

- Jól van, de ha valami gond van, szólj és viszlek oké? – rakott le óvatosan.

- Rendben. – és adtam egy utolsó csókot indulás előtt.

Kézen fogva sétáltunk haza észre se vettük, de már délután volt és nekem volt egy olyan érzésem hogy valamiről megfeledkeztem. De semmivel sem törődtem csak vele.

Haza érve megnéztük a szüleit itthon vannak-e, de mivel nem találtuk őket át mentünk hozzánk. Az ajtót kinyitva Pannival találtuk szembe magunkat és ekkor rájöttem mit felejtettem el..