18. rész

Jó olvasást puszi Melcsi M. :)

* Emma *

Éjszaka talán életem legzavarosabb álmából kopogtatás ébresztett fel. Álmosan megszólalni se tudtam, de nem is kellett, hisz már aki hozzám jött bent is volt a szobában. A sötétben nem láttam tisztán, hogy ki az csak a körvonalait vettem ki. Ahogy egyre közelebb jött rájöttem, hogy Dani a látogatóm rögtön sokkal éberebbnek éreztem magam és a hangomat is megtaláltam.

- Szia. – szólaltam meg először én.

- Szia. – válaszolt – Nagyon sajnálom, hogy délután így itt hagytalak csak el akartam mondani neked valamit.. – azt hittem fojtatja, de mivel pár perc után se mondott semmit ezért végül én szólaltam meg.

- Jó értem. Mit szerettél volna…

Végig se tudtam mondani, mert megcsókolt. Tudtam, hogy el kéne löknöm magamtól az eszem ezt diktálta, de most a szívem győzött így visszacsókoltam és élveztem a helyzetet, amíg lehetett. Amilyen gyorsan kezdődött olyan hamar is ért véget az egész.

- Szeretlek Emma! – mondta és itt hagyott megint.

Zihálva ébredtem fel hirtelen azt se tudtam hol vagyok egy éles hang ébresztett fel. Vajon ez tényleg megtörtént vagy csak álmodtam volna?? Nem tudom, de mi volt ez a hang? Az éjjeli szekrényre nézve rájöttem, hogy a telefonom cseng és biztos megint át állította magát azért nem ismertem fel a csörgést. Gyorsan oda kaptam érte, ami kár volt, mert a bordáim bánták. Egy ismeretlen szám hívott, bár nem szoktam ezeket felvenni, viszont most kíváncsi voltam ki lehet az.

- Haló. – szóltam bele bizonytalanul.

- Szia, Emily vagyok anyud adta meg a számod. Bocsi hogy ilyenkor zavarlak gondolom, sokat kell pihenned és remélem, hamar felépülsz erős lány vagy te. – biztatott.

- Köszi, de valami baj van? Furcsa a hangod. – kezdtem el aggódni.

- Igen, azért hívtalak, hogy megkérdezzem nincs-e ott veled Dani? Tudom tegnap elszaladt anyud mesélte, viszont nem ment vissza hozzád vagy nem mondott valamit arról, hogy hol lehet most? – kérdezte reményteli hanggal.

- Nincs itt és nem mondott semmit csak elszaladt. Mért nem ment haza az óta?

-  Nem tegnap reggel óta nem láttam és amint nemrég megtudtam iskolába se ment ma. Telefonon se érem el valószínűleg ki van kapcsolva.  – válaszolt síros hangon.

- Figyelj nyugi. Nincs meg véletlenül a Dávid nevű haverjának a száma? Anya tegnap este mikor itt voltak a többiekkel említette, hogy ő volt itt Dani mellett mikor ide értek. Lehet, hogy ő tudja.

- Tényleg ez nem is rossz ötlet. Szerintem megvan. Köszi, és várunk haza.

- Oké ma délelőtt haza mehetek, úgyhogy gyertek majd át, ha akartok, és ha elő került vagy van, valami hír róla kérlek, szólj.

- Rendben. Szia.

Hol lehet, ha nem nála? Látszik, nem nagyon ismerem, de aggódok érte. Remélem nem esett semmi baja és hamar elő kerül..

* Emily *

Szörnyű, ami Emmával történt és sajnos a fiam magát hibáztatja, ez miatt pedig nem ő tehet róla szerintem. Tegnap mikor felhívott és elmondta tudtam, hogy ez nagyon letaglózta, ahogy engem is és mindenkit, aki ismeri őt. Az a beszélgetésünk óta csak Amandától tudtam meg, hogy elrohant a kórházból. Semmi hír felőle és nagyon aggódok. Már Emmát is felhívtam pedig nem akartam nehogy felzaklassam, hisz elég érdekes a kapcsolatuk ki tudja, hogyan érintené ez a hír. De jól tettem, hogy felhívtam, mert adott egy jó ötletet. Szerencsére igazam volt tényleg megvan nekem Dávid száma, ha jól tudom, ő a fiam legjobb barátja biztos tud valamit róla így fel is hívtam és mázlimra fel is vette.

- Szia. Emily vagyok Dani anyukája. Nem tudsz vala.. – ezzel kinyomta.

Többször próbálkoztam, viszont ahogy a fiam most már vagy foglaltat jelezett vagy nem kapcsolhatót. Hol a fenében lehetnek? Általában nem ilyen szokott lenni nem értem mért viselkedik így még az apja se tudja elérni. Pedig ők mindig mindent megbeszélnek, nagyon jó apa fia kapcsolatuk van. Remélem, hamar elő kerül épen és egészségesen.

* Emma *

Anya már itt van és sikeresen nem hozott senkit magával, ahogy kértem nincs kedvem most senkihez. Időközben döntöttem és beszélni akarok Danival és ezért is szeretnék csak anyával vagy vele lenni, de most ő eltűnt és még semmi hír nincs felőle, ami aggaszt. Vajon mi történhetett vele?

- Kicsim itt vagy? Nagyon elgondolkodtál amint látom. – ébresztett fel anya a gondolkodásomból.

- Aha persze mehetünk? – dadogtam zavartan.

- Igen, de kaptál jó pár gyógyszert és ágyban kell még maradnod, úgyhogy az utolsó sulis hetedről lemaradsz. – mosolygott rám mivel tudja, hogy nem szeretem ezt a hetet.

- Ez az, végre valami jó hír. – jelent meg egy kis félmosoly az arcomon hosszú idő után.

Hazafelé nem nagyon beszéltünk csak anya kérdezgette, hogy vagyok. Végig aggódta az utat pedig nem is volt olyan hosszú. Amúgy is van nagyobb gondom, is mint, hogy magamért aggódjak, én jól vagyok, de mi lehet azzal, akit szeretek Danival? Se róla se Emilyről nem hallottam reggel óta.

Haza érve mikor már kezdtem volna fellélegezni, amiért anya senkit nem csődített át hozzánk a haza érkezésemre és felmehetek a szobámba pihenni vagy gondolkodni. Akkor csalódnom kellett, ahogy beléptem a házba rögtön szembe találtam magam jó pár emberrel. Mindenki, aki számomra fontos ember ott volt rajta kívül Panni, Szandi, Emily, Brad, a nővérem a hátam mögött az anyukám. Nem volt most kedvem cseverészni velük, de muszáj volt és reméltem Emily mond valami új dolgot.

Szerencsémre anya olyan másfél óra után kimentett azzal, hogy pihennem kell, amiért nagyon hálás voltam, mert megint elkezdett fájni mindenem. Felérve a szobámba óvatosan lefeküdtem és zenét kezdtem hallgatni, de hamarosan álmok országában kötöttem ki.