17. rész

Jó olvasást Melcsi M. :)

* Dani *

- Szia..

Hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni, megpróbálta elhúzni a kezét, de nem engedtem és még nem is volt olyan erős. Mondani akartam neki még valamit, de valamiért nem tudtam megszólalni. Míg mellette ültem, és néztem, gondolkodtam mit is kéne, neki mondjak, ha felkel és én még mindig itt lehetek mellette. Számtalan ötletem volt, de most egyik sem jutott eszembe. Ez van, ha a közelemben van, valahogy minden megváltozik bennem. Gyorsabban kezd verni a szívem, nem tudok megszólalni se szinte, és úgy érzem, menten elájulok, amikor a szemembe nézz.

- Komolyan Dani mit keresel itt? – kérdezte nyugodtan.

Nem ezt vártam azt hittem rögtön nekem fog esni és kitépi az össze hajam vagy bármi mást, de ehhez képest olyan beletörődöm, hangja volt. Nem akarja elengedni már a kezem inkább, hagyta, hogy én szorongassam idegességemben és az összekulcsolt kezünket szuggerálta..

- Kérlek, mondj már valamit. Bármit! – kérlelt.

De én ahelyett, hogy megszólaltam volna gyorsan felálltam egy gyors puszit nyomtam a kéz fejére, mert az arcára nem mertem és kirohantam a szobából. Kifelé menet oda szóltam a többieknek, hogy felébredt, de azzal mentem is tovább. Nem tudom mi vezérelt talán a szégyen vagy a bűntudat, mert miattam került ide.. Igazán nem tudtam csak mentem előre, aztán ki a kórházból nem figyeltem merre megyek csak mentem.. Nem akartam mást rajta kívül csak egy kicsit elbújni a világ elől..

* Emma *

Igazán nem értem mi történik körülöttem.. Arra emlékszem, hogy futok Dani elől, mert a lányok kérésére távol kell tartanom magam tőle nem figyelembe véve azt a szeretetet, amit iránta érzek. Utána át akartam futni az úton, de hirtelen minden elsötétült.

Mikor felébredtem ő volt mellettem nem értettem mért van itt ezért megkérdeztem, de nem válaszolt. Bármennyire is kérleltem nem mondott semmit, de egyszer csak felállt és egy puszi után ki is rohant az ajtón.

Nem sokkal utána anyáék jöttek be egy orvossal. Aki gyorsan megvizsgált kérdezgetett és távozott is, hogy beszélhessek a családommal.

- Anyu mi történt? – kérdeztem.

- Kincsem elütött egy autó és van pár sérülésed mit már észrevetted.. – mondta síros hangon.

- Anya nyugodj meg most már ébren van. Minden rendbe lesz. – szólalt meg Anita is végre.

- Igen jól vagyok, nyugodj meg. Am.. Dani mit keresett itt? – próbáltam közönyös hangon beszélni.

Nem is néztem rájuk, mert féltem észreveszik a fájdalmat, amit érzek a távolság tartás miatt..

- Húgi azért volt itt mert ő hívta a mentőket, bent ült veled a mentő autóban is amikor behoztak és ő intézett el mindent, mire mi ide értünk.

- Ó.. – nem tudtam, mit mondjak.. – De mit keresett még mindig itt?

Anya leült az ágy melletti székre Anita pedig az ágy szélére és megfogta a kezem.

- Figyelj, meg kell, vele beszélj pár dolgot..

- De.. – vágtam bele a mondandójába.

- Igen tudom, mit mondtunk neked róla, de nekem az óta megváltozott a véleményem.. Hiszek benne, hogy vele boldog leszel. – mosolygott rám Anita.

- De lehet nem is szeret.. és lehet.. ti mondtátok..  – néztem rá anyára segítségkérően, hogy húzzon ki ebből a pocsék helyzetből.

- Kicsim nyugi. Ezt csak tőle tudhatod meg és szerintem is beszélned kéne vele.

- De ha Panni megtudná.. kiakadna.. – mentegetőztem.

- Ez most nem róla szól, hanem rólad és Daniról. Amúgy is most az a legfontosabb, hogy kiderítsük, mikor engednek ki. Mindjárt jövünk addig pihenj! – mosolygott anya végre.

- Oké. – szólaltam meg lemondóan.

Ahogy kimentek becsuktam a szemem és megpróbáltam kikapcsolni az agyam, de nem sikerült. Egymás után többször is lepörgött benne azok a mondatok, amiket előbb hallottam. Vajon mit mondhatott nekik Dani, hogy így megváltozott a véleményük? Lesz egyáltalán értelme beszélnem vele? Összeveszni a legjobb barátnőmmel érte.. Szerethet? Csak nem maradt volna itt mellettem, ha egy kicsit is nem lennék fontos neki.. Mi az igazság ebben? Nem tudom, lehet, tényleg nem lenne rossz beszélnem vele..

Anyáék csak késő délután jöttek vissza pár holmimmal ezek szerint, bent kell maradnom, de mért?

- Csak azt ne mondjátok, hogy tényleg bent kell maradnom?! – mondtam felháborodva, hisz már elég jól éreztem magam.

- Nyugi húgii csak ma éjszakára. Van egy, vagyis két meglepetésem.. Remélem, elmulasztja a rossz kedvedet. – nézett rám ezer wattos mosollyal. 

Kinyitotta az ajtó, ami mögött ott volt Panni és Szandi mindketten úgy olyan mosollyal nézetek rám. Látszott rajtuk, hogy sírtak, de már nagyon jó kedvük volt, de látszik rajtuk, hogy még mindig aggódnak. Neki hála nagyszerű lett a kedvem ahhoz képest, hogy fáj majdnem mindenem. Panni rögtön ide futott hozzám és óvatosan megölelt. Aztán Szasza is.

Már csak egy ember hiányzott, akit eddig el kellett kerülnöm most meg anyuék azt mondják, beszéljek vele.. Igaz anya még nem mondta el erről a véleményét, viszont Aninak, hogy váltózhatott meg ennyire? Még mindig nem értem..

Végül olyan este 8 körül ment el mindenki nagyon lefárasztottak, úgyhogy amint egyedül maradtam elaludtam.