16. rész

Jó olvasást Melcsi M. :)

*Anita*

A plázában voltunk Szandival suli után, mivel nem kell már tanulnunk így elég sok időnk felszabadult gondoltuk elmegyünk egy kicsit vásárolgatni. Épp egy kávézóban beszélgettünk mikor megcsörrent a telefonom, először nem akartam fel venni, mert csak a barátnőmmel akartam egy csajos délutánt. De mikor megláttam, hogy anya az megijedtem ő csak akkor szokott hívni, ha valami fontos dologról van szó. Félve néztem Szaszára, aki biztatóan nézett rám, mert ezt ő is tudja, vettem egy nagy levegőt és felvettem. Anya sírva szólt bele a telefonba és épp hogy eltudta, dadogni mi történt. Ahogy meghallottam rögtön elkezdtem zokogni Szandi kérdőn nézett rám és rögtön át ölelt, bár nem értette mi történt, de vigasztalni próbált. A sokktól kiesett a kezemből a telefonom, ami darabokra esett szét.

- Jézus! Ani mi történt?? – kérdezte kétségbe esetten, miközben a telefonom darabjait szedte össze és rakta bele a táskámba.

- Húginak…

Képtelen voltam kimondani, úgy éreztem, menten elájulok, ezt Szandi észrevette és gyorsan egy padhoz kísért.

- Ani kérlek, mond már mi történt Emmával??

- Balesete volt.. – zokogtam még jobban – Kórházba került..

- Jézus.. és.. és hogy van?? – kérdezte ő is már sírva.

- Nem lehet.. még tudni.. – dadogtam – Be kell mennem.. anyu is oda tart.. Majd beszélünk.. Szia.

Álltam fel és szegényt faképnél hagyva futottam a közeli buszmegállóhoz..

*Amanda *

Először nem akartam hinni a fülemnek, csak azt hajtogattam magamban, hogy „ez nem lehet ez csak egy tévedés, biztos csak egy rossz álom..”. Életem legrosszabb hírét kaptam meg egy perce, amit még nem tudtam felfogni. Arra lettem figyelmes, hogy a nővér, aki értesített még a vonalban van, és a nevemet ismételgeti, rögtön megkérdeztem melyik kórházba vitték be és már rohantam is a kocsihoz. Minél előbb be akartam érni. Út közben csak úgy folytak a könnyeim, fél úton eszembe jutott, hogy szóljak Anitának. Bár vezetés közben nem tanácsos telefonálni főleg sírva, de most ez nem érdekelt. Pár csörgés után felvette és amint megtudta mi van megszakadt a vonal.

Szerencsére még hallotta melyik kórház, mert a bejáratnál találkoztunk. Gyorsan megöleltem és kézen fogva léptünk be az épületbe. Rögtön a recepcióhoz szaladtunk ahol a nővér elmondta hol találjuk és már siettünk is tovább.

Oda érve a megadott helyre Danit pillantottuk meg az egyik barátjával. Ani rögtön neki esett szegénynek, pedig csak köszönetet kellet volna mondania. Ők beszélgettek egy kicsit én addig a gondolataiba voltam merülve, míg ki nem nyílt az ajtó és meg nem láttuk az orvost. Amint elmondott minden fontos információt, felmentünk ahhoz a kórteremhez, amit mondott. Nem sokára be is tolták az én drágaságomat. Anitával mentünk be elsőnek. Mivel még nem volt magánál gyorsan adtunk neki egy-egy puszit és óvatosan megöleltük azzal mentünk is, mert tudtuk, hogy Dani is be akar jönni..

*Dani*

Amikor megláttam a összeszorult a szívem, miattam került ide. Ha én nem lettem volna olyan idióta, akkor most nem lenne itt.. Ez csak is az én hibám, valószínűleg soha többet nem akar majd látni, ha felébredt bármennyire is segíteni akarna Anita. Így ki kell használnom azt az időt, amit még a közelében tölthetek..

Oda mentem hozzá és egy puszit nyomtam a homlokára ahol nem volt horzsolás. Az ágy mellett volt egy műanyag szék, amire leültem, megfogtam a bal kézét és arra is adtam egy puszit a másik kezemmel meg megsimogattam az arcát. Még ezekkel, a sérülésekkel is nagyon gyönyörű. Bár nem rontottam volna el ennyire mindent, lehet, hogy már együtt lehetnénk persze csak akkor, ha ő is érez irántam valamit. Vajon érez egyáltalán irántam valamit az utálaton kívül?? Szerethet valaha ezek után? Nem tudom.. Most már csak reménykedhetek, hogy a nővére tényleg tud valamit javítani a helyzetünkön. Nem akarom elveszíteni még akkor, sem ha csak barátok leszünk. Akkor is szeretném a közelembe tudni. Nem tudom, mi lenne velem, ha többet nem láthatnám.

Soha nem szerettem ennyire még egyetlen barátnőmet sem pedig már volt jó pár. Bár sokan nem hisznek a szerelem első látásban. Ahogy eddig én sem, de azóta tudtam, hogy vele minden más lesz mióta elsőnek láttam. Bár nem tudtam még akkor, hogy szeretem, de éreztem, hogy valami más valami szokatlan..

Gondolataimból az ébresztett fel, hogy úgy éreztem mintha Emi megszorította volna kezem..

*Emma*

Nem tudom mi történhetett vagy hol vagyok, de azt érzem, hogy valaki fogja a kezem és egy ágyban vagyok, ami egy világos helyiségben van. Meghaltam vagy még élek? Hol vagyok? Valami gépek hangját hallom.. Kórházba lennék? Óvatosan kinyitottam a szemem, de a fény miatt vissza is csuktam. Másodszorra sikerült nyitva tartanom. A pillantásom az összekulcsolt kezemre és egy másikra siklott. Felnéztem a másik kéz tulajdonosára, aki..

- Dani? Te, hogy kerülsz ide??