13. rész

Sziasztok! Nagyon köszönöm a sok oldal megjelenítést, ami megjegyzem napról-napra egyre több. De nagyon örülnék ha nyomokat is hagynátok magatok után.. Nagyon jó lenne tudni, hogy ti mit gondoltok.. Úgyhogy ha gondoljátok pipálgassatok, kommenteljetek vagy esetleg ami a kedvencem kövessétek be a blogot. :)

Jó olvasást puszi Melcsi M. :)

* Emma *

- Mit szólnátok, ha el mennénk vásárolni vagy megmutathatnánk a várost nektek?. – dobta fel az ötletet Anita.

- Felőlem oké. Szerintetek? – nézett ránk kérdőn Szandi.

- Nekem nincs kedvem, de ha akartok, menjetek. – szóltam halkan.

- Ne szerintem csináljunk valami olyat.. Mit szólnátok, ha ma mi készítenénk kaját és sütnénk is valamit. Amanda meg elmehetne a barátnőivel valahová egy kicsit lazítani. Ez lenne a kiengesztelése a tegnapi után. – adott még egy jó ötlete nekünk Panni.

- Ne, nem kell lányok.. – kezdett bele anya.

- De anya. Panni ez tők jó ötlet. Ha végeztünk utána medencézhetünk, és majd legközelebb megmutatjuk a várost. – egyezett bele Anita.

- Igen ez jó ötlet. – ez már nekem is tetszett.

- Oké, akkor ezt megbeszéltünk. Gyere Ani szedjük rendbe magunkat. – állt fel a fogadott nővérkém.

Felmentek az emeletre felöltözni, mi meg addig Pannival elmosogattunk és előkészítettünk pár dolgot, ami kellhet bármit is csinálunk.

- Ugyan lányok, nem kell. Foglalkozzatok inkább a lányokkal. – próbálkozott anya megint.

- De anya ez kell. Úgyis rég csináltunk ilyet. Menj öltözni és hívd fel pár barátnődet vagy nem állok jót magamért. – néztem rá szigorúan.

- De.. – kezdte.

- Nincs semmi, de a te szavaiddal élve. – nevetett – Hajrá. Mi itt is nagyon jól elleszünk. Meg Emmának sem volt kedve elmenni és nélküle nem lenne ugyan olyan, plusz egy hét múlva megint itt leszünk, mert a sulinak ezen a héten vége.

- Jó, jó. Megyek már, ha lehet, ne égessétek fel a házat. – kacsintott ránk anya.

- Meglátjuk, mit tehetünk, enne érdekében Amanda. – ment bele a játékba Panni is.

- Ezerszer mondtam már, hogy szólíthatsz anyának, ha akarsz. – dorgálta meg a barátnőmet az anyukám.

- Öhm.. Oké anya.. – motyogta szegénykém.

- Ezt megbeszéltétek most már mehetsz készülődni, hajrá.

Közben Anitáék leértek.. Kevesebb, mint negyed óra alatt elkészültek, ami náluk igen is nagydolog.

- Na, akkor lányok mit csináljunk? – zsongott be a nővérem.

- Valami csokisat. Mondjuk csokis muffin? – kérdeztem.

- Oké, ez jó lesz. De mit szólnátok, ha csinálnánk pizzát is? – vetette fel Szandi.

- Felőlem rendben.

- Szerintem is. – egyezett bele Ani és Pan.

- Akkor kezdjük. Mit szólnátok, ha ketten csinálnánk egy dolgot és akkor hamarabb végeznénk. Pannival csinálhatnánk a muffin, ti meg a pizzát. Oké? – kezdtem el nekik magyarázni.

- Rendben. – egyeztek bele mind hárman.

*kb. 2 órával később*

Nagyon jó ötlet volt ez, egy kicsit jobb kedvem lett, nagyon sokat nevettünk. Hihetetlen, hogy el felejtettük, milyen jó szórakozás. Régen sokszor segítetünk anyának vagy fogtunk neki sütni Anitával, de ezt mostanában valamiért nagyon elhanyagoltuk, de mostantól nem így lesz.

A kaják nagy jól néznek ki és nagyon finomak lettek.

Miután mindenki rakott magának pizzát a saját tányérjára és a sütit is raktunk egy edénybe, amiből mindenki tud majd venni, elégedetten ültünk le falatozni a nappaliban lévő a kanapéra. Közben pedig megnéztük a Nagyfiúk 2-öt. Nagyon jó ez a film.  Adam Sandler az egyik kedvenc színészem, mindig sokat nevetünk, bármelyik filmét is nézzük meg.

- Hé, csajok most, hogy vége a filmnek nincs kedvetek ki menni, medencézni? – elevenítette fel Szandi a korábbi ötletet.

- De menyünk. 5 perc múlva itt, addig öltözzetek át. – ezzel felfutottak Anitával az emeletre.

*5 perc múlva*

  Itt vagyunk lent, Szandiék sehol pedig ők hamarabb fent voltak, mint mi. Rajtam van már a kedvenc fürdőruhám, ahogy Pannin is.

- Csajok! Jöttök már? – kiabált fel nekik a mindig pontos Pannink.

- Igen! – kiáltott vissza Anita.

- Mi tartott ennyi ideig? – valahogy sejtettem mi volt, de tőlük akartam hallani.

- Hát, a drága.. – mutatott Szandi Anira nevetve – ..nem tudta eldönteni melyik fürdőruciját vegye fel. – erre mindenki nevetni kezdett.

- Na, jó elég ebből. Megyünk? – kérdezte a mi kis döntés képtelenünk elpirulva.

- Aha – egyeztünk bele.

*1 óra múlva*

   Lányok épp egymást próbálták lenyomni a víz alá, én meg kijöttem a vízből, hogy napozzak mikor meghallottunk egy ismerős hangot, aki a nevemet kiabálta. Vajon ki volt az? Hát persze, hogy a Dani..

- Csajok én inkább most bemegyek.. – szóltam oda nekik a cuccaimat pakolva.

- Húgi ne már. Ne figyelj rá, inkább gyere vissza a vízbe. – győzködött Ani.

- Nem lányok, úgyse fog békén hagyni és már nincs is kedvem fürödni. – érveltem.

- Oké, már nekem sincs kedvem hozzá, be.. – szállt ki a medencéből Panni.

- Ne, maradj itt nyugodtan..

- Ha te bemész akkor engem fog piszkálni úgy, hogy bemegyek veled.

- Oké, további jó szórakozást nektek. – mosolyogtam még a medencében lévőkre.

*szobámban*

Miután mindketten letusoltunk egymás után és felöltöztünk, ledőltem az ágyamra. Panni oda jött mellém miután ő is végzet.

- Jó figyelj. Reggel óta beszélni akarok veled.. Mi a baj? Olyan fura vagy.. – kezdte Pan.

- Semmi.. – hazudtam és a plafon felé fordultam, hirtelen nagyon érdekesnek találtam.

- Tudom, hogy van valami. Dani a gond? Az, amiről tegnap beszéltünk? – faggatott tovább.

- Nem.. vagyis.. igen.. – fordultam felé immár könnyes szemmel.

- Jaj kincs.. Tudom, hogy nehéz, de te is tudod, hogy ez lesz a legjobb.

Ezek után még vagy két órát beszélgettünk mindenről. Mikor Szandi bejött szólni, hogy itt van érte az apukája és Pannit is haza viszik, ha akarja. Ő bele is egyezett és gyorsan összepakolta a cuccait én is segítettem neki, így hamar végeztünk. Utána meg lekísértem a lépcsőn, ahol találkoztunk a többiekkel. 

- Lányok ne legyetek szomorúak, mert elmegyünk egy hét és megint itt vagyunk. Oké? – mondta szigorúan Szandi és összeborultunk egy nagy ölelésbe.

- Oké – mondtuk egyszerre Anitával és már mind kettőnknek könnyes volt a szeme.

- Lányok akkor mehetünk? – kérdezte Szandi apukája miközben elvette Panni táskáját is.

- Igen apa. Sziasztok. – Szandi intett és ki ment az ajtón.

- Vigyázzatok megatokra. Sziasztok. – fordult felénk Panni.

- Sziasztok. – szólt Laci bácsi immár az összes csomaggal a kezében.

- Viszlát és sziasztok! – köszöntünk el mi is a nővéremmel.