12. rész

Jó olvasást puszi Melcsi M. :)

* Emma *

- Mire akarsz ezzel kilyukadni? – kérdeztem Dani apját kissé idegesen.

- Semmire, csak nagyon örülnénk ha át jönnétek ma.

- Hát sajnálom, de ez ma nem fog menni. Lányok ma este mennek haza és úgy terveztük, hogy velük leszünk egész nap. – néztem a lányokra.

- Ez kár. Jó lett volna, ha át jöttök és akkor Dani is tudott volna beszélni veletek…

- Jaj drágám, hagyd már szegényeket, biztos fáradtak. Menjünk, máskor is át tudnak majd jönni. Ugye? – mentett meg minket Emily.

- Hát persze.. – mosolyogtam rájuk – hogy nem! –tettem hozzá magamba.

- Oké. Sziasztok! – adta fel végre Brad.

- Sziasztok! Jó pihenést! – ölelt meg minket Emily.

- Köszi. Nektek is. Sziasztok! – szólalt meg helyettem Anita.

Mikor a szomszédjaink a kapuhoz értek, pont akkor szólalt meg..

- Végre mindenki elment mehetünk aludni. Jó éjt! Szandi jössz?

- Igen. – indultak volna fel a nővéremmel, de..

- Aha, persze. Nem. Irány takarítani. – jelentette ki anya.

- Anyu.. – fogtam kérlelőre – Ha fel keltünk megcsináljuk. Ígérem.

- Nem, nem. Most azonnal. Rajta és ezt vegyétek büntetésnek, mert itt hagytatok egyedül a buli kellős közepén. – kezdett szigorú lenni a hangja.

- De anya.. – kérleltem volna tovább..

- Nincs semmi de. Hajrá! Én mentem aludni és ajánlom, hogy mire fel, kelek legyen minden tiszta. – ezzel sarkon fordult és ott hagyott minket.

- Ezt nem hiszem el.. – kezdett el Ani dühöngeni.

- Na, jó lányok. Csináljuk meg, mi is segítünk, Szandival hamar kész leszünk. Aztán nyugodtan mehetünk aludni. – adta az ötletet az okos barátnőm.

- Oké – mondtuk hárman egyszerre és neki is fogtunk.

*

*

Sikeresen két óra alatt végeztünk. A nappalit hagytuk utoljára, mert ott volt a legtöbb munkánk. De már az is kész.

A végén Ani, Panni és én holt fáradtan ültünk le a kanapéra, mikor Szasza is oda akart jönni megbotlott az egyik szeméttel teli zsákba és pofára esett. Mi pedig nem, hogy oda mentünk volna segíteni, rögtön nevetni kezdtünk.

 Mire ő durcásan felállt.

- Ha-ha.. Nevetés helyett nem akarok inkább fel menni aludni?! – durcázott szegénykém.

- Nyugii már. Bocsi, de ezt te se tagadhatod, hogy nem volt vices. – nevettem J

Erre már ő is elnevette magát, mi meg Pannival oda mentünk hozzá és megöleltük.

Utána egymásba karolva fel mentünk. Felérve elváltunk a két nővérünktől. Amikor itt vannak a lányok nem szoktuk a vendégszobát használni. Mivel mind kettőnknek hatalmas francia ágya van, amin akár 3-4 ember is kényelmesen elférne, így Anival Szandi szokott aludni nálam meg Panni.

Beérve a szobámba rögtön elnyúltunk az ágyon. Szerintem fél perc se telt el és már álmok országában voltunk..

* ”Reggel” *

Arra ébredtem, hogy nap süt a szemembe. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és megnéztem az éjjeli szekrényemen lévő órát, 12:59-et mutatott. Kb. 7 órát aludtam, de még is úgy érezem magam mintha csak öt percet aludtam volna el..

Panni még mellettem az igazak álmát alussza, így óvatosan kimásztam az ágyból, halkan összeszedtem a cuccaimat és bementem a fürdőbe, rendbe szedni magam.

Miután végeztem, halkan lementem a földszintre. Nappaliba beérve anyával találkoztam, aki épp a konyhába akart menni.

- Szia, anya! –öleltem meg.

- Szia kicsim! Látom rendbe raktatok mindent. Nagyon ügyesek vagytok!

- Igen. Köszi, a lányok nevében is és tényleg bocsii, amiért egyedül hagytunk.

- Semmi baj. Tényleg hol vannak a lányok? Kérsz valamit enni, inni?

- Panni még alszik és szerintem Aniék is, de nem néztem be hozzájuk, nem akartam felébreszteni őket. Enni nem köszi, de egy bögre tea jól esne.

- Értem. Már is csinálom. A bulin mi volt az a nagy probléma?

- Öhm.. Semmi, mindegy. – kezdtem a körmömet piszkálni hirtelen nagyon érdekes lett.

- Na ez nem volt valami meggyőző. Dani csinált valamit? Milyen teát kérsz?

- Valami gyümölcsöset. Köszi. – vettem figyelmen kívül a Danis kérdését.

- Oké. De nem válaszoltál az egyik kérdésemre. Hallgatlak. – letette elém a kedvenc bögrémet és teát öntőt belé, aztán magának is és leült mellém.

- Figyelj anya ez bonyolult és hosszú történet..

- Van időm és a lányok se fognak egy hamar felkelni úgy, hogy hajrá mesélj. – megfogta a kezem és megszorította biztatásként.

- Oké.. –ezzel elmeséltem neki mindent azt is, amit Panni mondott. – ..én tudom, hogy igazuk van, de én tényleg érzek iránta valamit és nekem úgy tűnt Dani is irántam.. Plusz tegnap mikor a szülei mentek haza, Brad nagyon rá akart beszélni arra, hogy ma menyünk át hozzájuk és beszéljünk Danival, olyan volt mintha ő többet tudna erről..  Ezért fel merült bennem, hogy mi van akkor, ha most nincs igazuk a lányoknak, és ha hagynám, akkor lehetne ebből valami..

- Hát kicsim lehet, hogy… - erre a lányok is elkezdtek leszállingózni, így anyának a véleményét nem tudtam meg.

Ő a másik legfőbb bizalmasom Panni mellett. Vele mindent meg tudok beszélni, bármikor meghallgat, akármilyen problémám is van.

- Sziasztok! Juj, kaphatok én is teát? –ugrabugrál össze-vissza Panni.

- Szia. Persze. Gyere, ülj le. – állt fel anya mellőlem.

- Tényleg Em mikor keltél fel? – kérdezte Panni miközben anyuci lerakta elé a teát – Köszönöm.

- Egy órája már szerintem. –néztem anyára kérdőn, mire helyeslően bólintott egyet.

- Értem.

- Jó reggelt – jött le az emeletről Szandi és Anita totál kómásan.

- Nektek is. De már rég nem reggel van, mindegy. Kértek valamit? – érdeklődött anyuci.

- Kávé az jó lenne. Van? – szólalt meg a fogadott nővérem.

- Persze. Kértek? – választ se várva neki fogott kitölteni nekik.

- Igen, az fantasztikus lenne. – ült le mellém Anita.

- Oké ülj le te is Szandi, már is adom.

- Köszi – mondták egyszerre.

Ezek után mindenki helyet foglalt a saját italával az asztalnál és közben elkezdtük tervezgetni, hogy mit csinálunk délután..