10. rész

Sziasztok! Tudom rég volt rész, de nagyon sok minden közbe jött és sok problémám volt.. De mindegy is itt van az új rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket.. :) Jó olvasást és ha gondoljátok hagyjatok nyomokat magatok után.. :)

Ölel és puszil titeket Melcsi M. ;)

* Anita *

Istenem ez a ház csodálatos. Nem hittem volna, hogy sikerül találunk ennyire jót ilyen hamar. Sajnálom anyáékat, amiért elváltak, de tudom, hogy így jobb lesz...

Mióta elköltöztünk ránk se lehet ismerni mind a hárman megnyugodtunk végre. Emma és én nagyon sokat változtunk. Bár hiányzik nekünk a régi környezet, de főleg Szandi és Panni, mostanában keveset találkozunk.. Régen minden nap találkoztunk velük és órákat tudtuk csacsogni mindenen. Meg mindig napi szinten beszélünk telefonon, de az még se olyan jó..

Szerencsére anya is már úgy tekint rájuk, mintha a saját lányai lennének. Meg bízik bennük és ebből kifolyólag ha nincs közös program vagy tanulni valónk akkor meglátogathatjuk őket vagy fordítva. Mivel lassan itt a nyár a tanulás már nem sokáig akadály, így annyi szabad időnk lesz és még egy csomó tervünk is van, hogy mit fogunk csinálni. Ha sikerül véghezvinni az egészet biztos nagyon jó lesz. J

* Emma *

Esküszöm, többet vagy nem rendezek bulit vagy nem kísérni el a nővéremet vásárolni hozzá. Eszméletlen, hogy mennyire meg tudja bonyolítani a dolgokat.. Száz helyre el kellet mennünk hála neki, a lábunkat lejártuk mire mindent sikerült megvennünk..

Haza érve, amint lepakoltunk gyorsan felrohantam ez emeletre mielőtt kitalálhatott volna még valamit. Egy gyors zuhany után rögtön befeküdtem a pihe-puha ágyamba és szerintem két perc se kellett, hogy elaludjak.

Ma reggel sikeresen Ani ugrándozására keltem, mert ez az észlény kitalálta, hogy rám ugrik és úgy kelt fel. Álmosan bújtam ki az ágyból és vonultam be a fürdőbe fel frissülni. Szerencsére 20 perc után kijelenthettem, hogy kész vagyok. Anita már öt perc után toporzékolva várt. Hogy tudott ennyire bepörögni? Hogy lehet ennyi energiája? Jó lenne tudni, hogy csinálja. Lépcsőn leérve már hallottuk, ahogy anya a konyhába tevékenykedik, mázlinkra elvállalta az ételek és az italok elkészítését.

- Na figyelj húgi! Most van 10 óra a vendégeket négyre hívtuk, az az van hat óránk megcsinálni a díszítést és át öltözni mire mindenki ide ér.

- Igen, igen! Ahogy téged ismerlek, neked legalább kell.. – úgy csináltam mintha gondolkodnék – Egy óra mire elkészülsz, így már csak öt óránk van a többire. Hol akarsz kezdeni kint vagy bent?

- Haha nagyon vicces.. – néz rám sértődötten.

- Ani te is tudod, hogy igaza van. –szól ki anya a konyhából nevetve.

- Na jó oké!  Igazad van! - borzolja össze a hajam..

- Hé, ne már. – és próbálom vissza adni.

- Megérdemelted! - nyújt nyelvet, mint egy öt éves. J - Na jó gyere kezdjünk kint.

- Oké. Induljunk.

Anita amint látom, tegnap kiválogatta mi kell bentre és mi kintre így könnyű volt kivinni a cuccokat. A kert nem olyan könnyű hisz itt van egy nagy medencénk és egy nagy kertész amin van mit díszíteni..

- Hé Emma. Szia. – kiabál át a kerítésen Dani.

- Szia. Mizujs? – megyek oda hozzá.

- Semmi. Veled? Amint látom elkezdtetek készülni a bulira. – mosolyog..

- Semmi. Igen-igen.

- Az jó biztos jó lesz. Remélem nem gond, ha meghívtam pár haveromat is. Jó fejek és nem lesz gond.

- Oké, nem gond. - mosolygok rá mire ő is megint megvillantja azt a cuki mosolyát. Vajon milyenek lehetnek a barátai? - De én most megyek segítenem kell Aninak.

- Jó, oké. Szólj nyugodtan, ha valamibe segíteni kell.

-  Oké. Szia. – indulok el a nővérem felé.

- Szia.

Visszamentem az én drágaságomhoz, aki amint oda értem letette a telefont és elkezdett ugrálni.

- Na mi van? Minek örülsz ennyire? – kérdezem nevetve, mert elég vices látványt nyújtott.

- Nem, képzeld most hívott Szandi, hogy dél körül itt lesznek. - erre a hírre én is pörögni kezdtem.

Végül kora délután érte ide a lányok, olyan egy óra után nem sokkal úgy felpörögtünk, hogy mindennel végeztünk akkora. Anya is már az utolsó simításokat végezte a sütiken. Miután leellenőriztünk, hogy biztos a helyén van minden a lányokkal karöltve felmentünk szobámba onnan meg ki az erkélyre egy kicsit beszélgetni.

*

*

*

- Lányok ti még nem öltöztök? - jön ki hozzánk teljes harci díszben - A vendégek mindjárt itt vannak. Gyerünk öltözni egy-kettő.

- Oké anya.  Jól elbeszélgettük az időt.. – mentem be a szobámba megnézni hány óra van – Már csak fél óránk van gyertek. – szóltam ki nekik, mert nem igazán akartak bejönni..

*fél órával később*

Nem gondoltam volna, hogy végzünk, de végül is sikerült. Épp a lépcsőn mentünk le mikor megjöttek az első vendégek. Ahogy le értünk anya rögtön oda állított minket-vendégeket fogadni. Sorra jött mindenki mire utolsóként befutottak Braddék.

- Sziasztok! Bocsi a késésért csak közbe jött valami, de hoztunk sütit.

- Sziasztok! Semmi gond lényeg, hogy itt vagytok. Oh, köszönjük. Ani beviszed, az asztalra kérlek.

- Persze.  Mindjárt jövök. – mosolygott ránk.

- Őket még nem is ismeritek Emily, Brad ők itt a legjobb barátnőink Panni és Szandi. Panni, Szandi ők itt a szomszédjaink Emily és Brad.

- Jó napot! – köszöntek egyszerre szégyenlősen.

- Ugyan lányok tegezzetek ti is nyugodtan. - mosolyog rájuk biztatóan. Azt hiszem, tudom Dani kitől örökölte a mosolyát.

- Tényleg Emily. Dani mikor jön? Mármint nekem azt mondta, hogy jön. – kérdeztem reménykedve, hogy el jön ahogy mondta.

- Nem tudom. Mondta, hogy ő is jönni fog, de mikor indultunk nem volt otthon. Felhívtuk, hogy hol van és azt mondta a te engedélyeddel meghívott pár srácot és velük találkozott ma, de nem sokára jönnek. – mosolygott rám Emily.

- Oké. Menjetek csak be anya bent van és titeket vár. – mutattam meg neki mere találják anyut és el is indultak arra.

- Oké. Később még beszélünk. – szólt vissza Brad

- Em. Ki ez a Dani?? – nézett rám Szandi kíváncsian.

- Bradék fia. Mér? – nem akarom megtudni mire akar kilyukadni..

- Mert mikor róla beszéltetek és kiderült, hogy tényleg jön felcsillant a szemed ilyet rég láttam tőled! – érvelt.

- Ez azért volt, mert Emmának tetszik. – somolygott az óra alatt.

- Ez nem igaz csak kedves akartam lenni.. – próbáltam tagadni.

- Ezt te is tudod, hogy nem igaz! – mondja nevetve.

- De igaz. Én csak kedves vagyok és az nem ugyan az. - sütőm le a szemem..

- Na ezzel tényleg elárultad magad. - öleli át a vállam - Sose nézel a szemünket ha hazudsz vagy titkolsz valamit.

- Komolyan néha úgy érzem a vesémig láttok..

- Lehet.. Na jó nem csak mi már túlságosan is ismerünk. – nevetve megölelt.

- Oké. Nem hanyagolhatnánk ezt a témát.. Itt jön. Szia Dani.

- Sziasztok! Panni?

- Dani? Emma csak azt ne mond, hogy ő az?! – háborodott fel.

- Várjunk ti ismeritek egymást? – lepődtem meg.