2014. április 19., szombat

7. rész

Jó olvasást! Puszi Melcsi M. :)

* Emma *

* 2 hónappal később * 

El se hiszem ez a nyár fantasztikus volt és nagyon gyorsan elrepült. Talán ez volt a legjobb nyaram. Jó volt Pannival fesztiválokra menni, új embereket megismerni és sokat szórakozni, a nővéremmel is jobban kijövünk már. De pár nap és vége van ennek a csodálatos szünetnek, aztán jön a hajtás a suliba. Bár az is jó lesz, mert Pan ott lesz velem.
Apa pár napja érkezett haza. Fél éve nem láttam, így valamennyire örültem neki, de féltem is hisz nem sokára itt van az első tárgyalásuk. Anyu persze napról napra egyre idegesebb és sajnálom, hogy nem lehetek bent vele. De Anival ott leszünk végig az ajtónál és várni fogjuk, mikor jönnek ki.
Addig még van két nap, amit vásárlással töltünk. Kellenek új ruhák, cipők, tanszerek az újévre. Épp Pannihoz megyünk Anitával, mert ő is jön velünk. Már most tudom, hogy ez a vásárlás sokáig fog tartani, ha rajtuk múlik. De nem is bánom szeretek velük lenni. Szasza persze hiányzik, mivel egy hete családi gondok miatt elutazott és nem tudjuk, mikor jön haza..
Panhoz érve rögtön a nyakába ugrunk.
- Szia csajszi! – szólalok meg öt perc ölelkezés után fülig érő vigyorral.
- Szia, húgi! – szólalt meg Anita, aki még mindig Pannit öleli.
- Sziasztok! Már azt hittem nem is jöttök.. - panaszkodott Panni.
- De csak pár percet késtünk. – vágok bele a mondani valójában és az órámra nézek, hogy megbizonyosodjak az igazamról.
- Jól van, na.. Nyugi. Indulhatunk?
- Persze! – Szólalunk meg a drága nővéremmel ugyan abban a pillanatban.
Egyszerre beszélünk? Hát, persze ahogy mostanában mindig, kezd, olyan lenni mintha ikrek lennénk.. elég vicces néha. J
Egész úton be nem áll a szánk. Nem tudom, hogy tudunk ennyi baromságot összehordani. De nekünk mindig sikerül..
Plázába érve azonnal bevetjük magunkat az első boltba, ruhákat próbálgatunk és jókat nevetünk egymás viccein. Amint kiválasztottunk pár ruhát és ki is fizettük folytatjuk utunkat és a következő megállónk egy cipő bolt, ahol sikeresen másfél órát eltöltöttünk, de szerencsére mindenki talált a stílusához illő cipőt. Utána egy ékszerbolt felé vettük az irányt és így folytattuk tovább s tovább…
*
*
*
Pár órával később mikor már szerintem a kb. a fél plázát végig jártuk. Egy kínaiba ebédeltünk meg. Imádom a kínai kaját és a szerencse sütiket. Miután ettünk át mentünk a kedvenc kávézónkba és egy-egy kávé mellett beszélgettünk még egy kicsit aztán hazafelé vettük az irányt. Kétsaroknyira tőlünk elbúcsúztunk Pannitól és megbeszéltük, hogy holnap mikor és hol találkozunk.
Haza érve gyorsan elpakoltam az új cuccaimat és átöltöztem. Lementem a nappaliba és tv-t néztem. Persze pár percen belül el is aludtam, mert nagyon fáradt voltam.
*
*

Már sötét volt mikor felébredtem. Kisebb gondolkodás után felálltam és felmásztam a szobámba, hisz a mi kis kanapénk nem valami kényelmes hosszú távon. Szobámba érve gyorsan át mentem a saját fürdőmbe és lezuhanyoztam. Felvettem a pizsim, ami nálam egy hosszú póló és egy rövidnadrág, befeküdtem ez ágyamba mire szinte azonnal visszaaludtam. 

*2 nappal később*
Anitával itt ülünk a tárgyaló terem ajtajánál és várjuk, mikor jön ki anya. Nem értem mért nem lehetünk mi is bent.. Félek, hogy apa nem fogja ezt az egész dolgot megkönnyíteni.. Mondjuk már az jó pont, hogy tényleg haza jött a tárgyalásra és nem csak megígérte.
*
*
Két órával később nyílik az ajtó és anya lép ki rajta ott volt apa is a sarkában, de mi gyorsan oda futottunk hozzá és rögtön kérdezgetni kezdtük mi volt bent.
- Anya, na, mi volt? - kérdeztem kíváncsian.
- Anya mesélj mi volt? - kezdett érdeklődni Anita is.
- Hát lányok egyelőre megegyeztünk pár dologban, de a végső tárgyalás az csak februárban lesz. - húzza el a száját anya.

- Na, mi van lányok? Nem örültök, hogy még pár hónapig egy család leszünk? – szólalt meg apa, miközben gonoszan vigyorogott ránk.. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése