4. rész

Sziasztok! Hát itt lenne a következő rész. Bár még nem kaptam vissza jelzést, hogy milyen a blog..  :/ Gondoltam hozok egy rész. Remélem mire fel kerül a következő lesz 1-2 komi.. :)

Jó olvasást! :) Puszil és ölel titeket Melcsi M. :)

* Ő *

Megértem Emmát, hogy így reagált mikor elmentem hozzá és elmondtam neki mit érzek. Érzéseim a szakításunk óta nem változtak. Tudom nagyon megbántottam.. Nincs mentség arra, amit tettem, de nagyon megbántam.

Azóta kiléptem nagy nehezen a bandából. Rájöttem, hogy a drog és az alkohol nem kárpótolja azt, akit a világon legjobban szeretek. Tudom hülyeség volt belekeveredni és szinte tönkre tenni az egész életem, de szeretném mindazt jóvátenni. Tudom, hogy elfelejtetni nem tudom, de azért próbálkozni lehet.. Mikor az anyja, ki vette a suliból és nem láttam többet azt hittem megörülök annyira hiányzott.

Majdnem fél évig nem hallottam felőle semmit nem találkoztunk és nem is beszéltünk. Egy hete láttam megint és egész héten vívódtam, hogy el menjek-e hozzá végül döntöttem és elmentem.

Mikor oda mentem úgy fogadta a helyzetet, ahogy vártam. Utat törve magamnak bementem a nappalijukba. Utánam jött láttam rajta, hogy sírt, de próbálta leplezni.. Tőlem legtávolabb eső helyre ült le. Elmondtam neki mindent, hogy mennyire szeretem, és nagyon hiányzik, nem gondoltam volna, hogy végig hallgat.. De a végén azt kiabálta válaszként „menj el és hagyj békén”. De én nem tudtam inkább oda mentem felkaptam és megcsókoltam, de eltolt magától. Ami érthető hisz nagyon megbántottam. Mikor leraktam és adtam neki még egy arcra puszit majdnem sírtam.. Igen a fiúk nem szoktak sírni én viszont tényleg szeretem, de ha őt az teszi boldoggá, ha én nem vagyok, a közelében akkor megadom neki.. Nekem nagyon fog fájni azok után, hogy újra láttam, de ha ő boldog, akkor én is… Tudom elég gyengeség ilyen könnyen feladni, de ha ő nem akar velem lenni, akkor nem erőltethetem.. Mindent megteszek azért, hogy boldog legyen. Soha nem fogok annyira szeretni egy lányt sem, mint őt.. 

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Vissza emlékezés:

                                  „* Panni *

- Akkor mi történt?? Mi a baj?? Apud? – kérdeztem félve..

- Nem apum a gond Ő volt itt.. – és megint sírni kezdett…”

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘
* Emma *

- Ki? Várj ő? Csak nem..

- De Panni ő. Luke Revizcky..- nem bírtam abba hagyni a sírást.

Persze a nővérem is ilyenkor kell, megjelenjen a barátnőjével. Nagyon bírom őket, imádok velük lenni, de nem ez a legjobb időpont..

Rögtön ide jöttek hozzánk, ahogy megláttak.

- Húgi mi baj? Mi történt? - nézett rám kérdő tekintettel Anita.

- Emi mi baj? Bántott valaki? – a fogadott nővérem Szandi is ugyan úgy nézett rám.

- Mond azt, hogy nem bántott kérlek!? Mit mondott? – kérlelt, hogy adjak valami választ neki(k).

Rögtön három aggódó és kérdő tekintettel találtam szembe magam, ahogy felnéztem hisz eddig a kezemet néztem.

- Az a bajom, hogy Luke volt itt. Nem bántott. – itt Pannira néztem látszott rajta a megkönnyebbülés – Viszont azt mondta, hogy szeret és vissza akar kapni.. – Elmondtam nekik mindent, ami történt szóról szóra.

Valamennyire megnyugodtam most már csak pityergek, de már nem annyira hisz itt vannak számomra a legfontosabb emberek. Panni, ha olyan a helyzet, akkor egy-két szóval meg tud nyugtatni. Ani mindig mellettem van akármennyit is veszekedjünk. Szasza meg már olyan mintha a testvérem lenne. Azt, hogy mindent elmondtam kezdtem megbánni, mert Ani rögtön felugrott, hogy megy és kiossza.

- Ne várj. Én már elküldtem és nem is valami kedvesen. – mondtam - és ha szerencsém van, nem fogok vele találkozni többet – ezt még magamba hozzá tettem..

Egy suliba jártunk, de mikor szakítottunk és nagyon kikészültem anya át vitt Pan sulijába azzal, hogy többet tudunk együtt lenni és nem is kell, a képét lássam Luknak.. De én tudom, hogy nem ezek voltak a valódi okok, hanem az, hogy szem előtt akart tartani nehogy valami hülyeséget csináljak. Sajnáltam, hogy ott kellett hagyjam az osztályom. Annak viszont örültem, hogy nem látom többet a képét annak az idiótának.

De vissza a jelenbe.. Itt ülünk a nappalinkba és nézünk valami filmet, amin néha jót nevetünk még én is. Film végén elkezdtünk beszélgetni és nővéremék felajánlották, hogy segítenek kiválasztani a ruhánkat az évzáróra, ami két nap múlva lesz esedékes. Először nekem választottuk ki. Mivel sok ruhám van 1 órába telt mire a ruhákat és hozzá a kiegészítőket kiválasztottuk. Szerintem nagyon csini leszek benne. 

Ruhám *-*

Utána Pannihoz is átmentünk és neki is kiválasztottuk.

Panni ruhája *-*

Estig maradtunk a drága barátnőmnél filmeztünk, nevettünk és tervezgettük a nyarat.. Ők aztán értenek hozzá, hogy tereljék el a figyelmem a gondokról..

Este fáradtan indultunk haza, mivel Szandi nálunk alszik így ő is hozzánk jött. Haza érve megköszöntem nekik ezt a napot ők csak egy-egy nagy öleléssel díjazták. J

Ezek után rögtön felmentem a szobámba nem ettem, mert már Pannál rendeltünk pizzát vacsiként. Egy gyors zuhany után bevágtam magam az ágyba és épp elaludtam volna mikor egy halk kopogásra lettem figyelmes.

- Szabad. - szóltam meg álmosan.

Anyát láttam meg az ajtóban. Bejött és leült az ágyam szélére, rögtön éberebb lettem, mert azt hittem valami gond van.

- Figyelj, Ani elmondta mi volt ma és csak azért jöttem, hogy megkérdezzem biztos jól vagy-e? – szomorkás és aggódó volt a hangja..

- Igen anya jól vagyok most már. Anit pedig kinyírom, amiért elmondta. Nem akartam, hogy miattam is aggódj.. - mérgelődtem fel egy kicsit.

- Örülök. Ne, ő csak jót akar neked. Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!? Bármikor meghallgatlak, csak szólj. Nincs kedved velem aludni? – kérdezte egy kicsit vidámabban.

- Oké. Igen tudom. Szavadon foglak! Persze mért is ne?! Olyan rég aludtam veled.. - ugrottam ki az ágyamból.

Ezek után átmentünk anya szobájában és bebújva az ágyba megölelt, pár perc múlva el is aludtam. J