Sziasztok. Először is sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részt, de nem volt időm se erőm.. De most már itt van és remélem tetszeni fog. :)
puszii Melcsi M. :)
* Anita *
Az életem nem a legfényesebb, ahogy a húgomé se. Utálom, ha sajnálnak,
ezért se tudja a legjobb barátnőmön kívül senki mi történt velem/körülöttem.
Kisebb koromból nem sok mindenre emlékszem, csak azokról tudok, amit anya
mesélt el nekem és Emmának, mikor ő is nagyobb lett. Őszinte leszek sokkoltak
azok, amit anyu mondott nekünk apánkról. De Em-et jobban.. Látszott rajta, hogy
sokkal nehezebb neki megemészteni. Nekem se volt könnyű.. Persze Szandi a
legjobb barátnőm nagyon sokat segített. Amiért nagyon hálás vagyok neki. De
mivel idősebb vagyok a testvéremnél így nekem kell neki segítenem. Akartam is,
de ő akárhányszor beszélni akartam vele elrohant, nem tudom, mért csinálja hisz
csak jót akartam..
Pár nappal később mikor feladtam próbálkozás beszélni akartam anyával.
Bementem az ajtón és megláttam anyut és Emmát, egymást ölelve sírni.
- Mi a baj? Mi történt? Emma, Anya mért sírtok?? –
kérdeztem kétségbe esve. Nagyon megijedtem, hogy apa megint csinált valamit..
- Emi elmondta, hogy ő mellettem van, ha bele vágok és
elválok apátoktól. - látszott rajta hogy egy kicsit megkönnyebbült.
- Oh, Anyu én is épp, ezért jöttem, hogy elmondjam azt.. –
én is elpityeredtem -.. Én is melletted vagyok bármi is legyen.
Ezek után még beszélgettünk egy
kicsit aztán mentünk húgival tanulni anya pedig tette a dolgát, ahogy mindig.
Anyával való beszélgetésünk óta
pár hét telt el. Azóta mi hárman sokkal jobban összetartunk, Em-el se
veszekedünk annyit mostanában, aminek nagyon örülök. Mert mind a hármunknak
szüksége van a másikra amúgy is, de most még inkább. Anyán látjuk, hogy ő
kezdte el ezt az egészet, de még is nagyon szomorú. Nem is csoda hisz apát
szerette lehet, hogy még most is bár nem tudom, ezt csak ő tudhatja.. Emivel
próbálunk a suli mellett segíteni, amibe csak tudunk.. Apa mikor megtudta
nagyon ki akadt, de mi akkor se tágítottunk anyu mellől.
Két hét telt el a legutóbbi
veszekedés óta. Apu azt mondta megy ki Németországba, amit én nem bánok.
Legalább lesz egy kis nyugi itthon. Azt is megemlítette, hogy haza jön a
tárgyalásokra, de nem nagyon tudok neki hinni.. Túl sokszor vert már át minket,
de nagyon reménykedek és tudom, hogy minden rossz után csak jó jöhet..
*Amanda*
Nem vagyok büszke arra, aminek eddig kitettem a
lányokat.. Nem ez volt a legjobb döntésem. De mit tehettem volna? Egyedül nem
tudtam volna felnevelni a lányokat. Ezek után se lesz könnyű, de ha nem lépek
még rosszabbra fordulna a helyzet.. Szerettem Mike-ot, de most már nem tudnám a
szemébe mondani. Egy hajszál választ el attól, hogy ne utáljam azokért, amit
velem és a saját lányaival csinált. Megbocsájthatatlan dolgok.. Átkozom, azt a
napot mikor először megütött már akkor el kellet volna hagynom és akkor a
lányok se élték volna át azokat a dolgokat…
Nagyon örültem mikor a beszélgetésünk után bejelentették azt,
amit reméltem. Mellettem vannak szerencsére. Rossz volt látni, ahogy szembe
szálltak az apjukkal értem, amikor megtudta, hogy el a karok válni tőle.
Kiakadt, de számíthatott volna rá..
Nem rég ki ment külföldre dolgozni aminek, hogy őszinte
legyek kifejezetten örülök, lesz egy kis nyugalmunk a lányokkal. J De ajánlom neki, hogy a tárgyalásokra haza jöjjön. Mondjuk megígérte a
csajoknak, de ki tudja.. Csak remélni tudom, hogy a lányoknak nem kell megint
csalódniuk benne.
*Emma*
Apa nem rég kiment Németbe, mert ott kapott munkát. Anya az
óta sokkal nyugodtabb, mint ha kicserélték volna. Mi is a nővéremmel jobban
érezzük magunkat. Lassan itt a nyári szünet alig várom nagyon jó lesz, sok
tervünk van már Pannival, a legeslegjobb barátnőmmel. Együtt akarjuk tölteni,
mivel egyikünknek sincs pasija így nem lesz gond, ha sokat leszünk együtt.
Az év végim szerintem jó lesz, sokat tanulok, aminek már
látszik az eredménye. Azt szeretném, ha anya büszke lenne rám.
Pan mindjárt itt van, szombat van, és azt mindig együtt töltjük,
bár mennyi tanulni valónk van. Még nem tudjuk mit fogunk majd nyáron csinálni,
de ha mi összekerülünk ott nevetésből nincs megállás. :D
De épp most csöngettek tuti, hogy ő ezért rohanok ajtót
nyitni. Oda érve nagy levegőt vettem (felkészüljek arra, hogy a nyakába
ugorjak) és kinyitottam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése