1. rész

Hát itt lenne az a bizonyos első rész.. :) Remélem el nyeri a tetszéseteket. :) puszii Melcsi M. :)

* Emma *

Emma Morgenstern vagyok. Mindenki, aki rám néz, azt hiszi, hogy csak egy egyszerű lány vagyok pedig nem igaz.. Bár nem látszik rajtam, de át éltem már olyan dolgokat, amiket még az ellenségeimnek se kívánnék.. Míg más lányoknak az apjuk a hősük, addig nekem az anyukám.. Ennek pedig az a magyarázata, hogy az én apám egy állat. Nincs egy jó emlékem se róla. Kicsi koromból csak arra emlékszem, hogy apám veszekedik anyámmal és néha el is durvultak.. Sokáig nem értettem mi történik körülöttem..

Aztán egy nap mikor nagyobb lettem mindent felfogtam. Próbáltam megvédeni édesanyámat apánktól kisebb nagyobb sikerrel ment is. Mikor anyum elég nagynak talált ahhoz, hogy fel tudjam fogni a dolgok súlyát.. Elmesélte nekem azokat is, amik akkor történtek mikor még nagyon kicsi voltam, hogy megértsem, mik történnek körülöttem.. A „történet” közben megemlített egy dolgot, ami a válás volt.. Elmondta, hogy azért nem hagyta el eddig, mert úgy volt vele, hogy nem nőhetünk fel apa nélkül.. Fájt azokat a dolgokat hallani, amit anya mondott.. Utána napokig tartott, míg feldolgoztam mik történtek körülöttem.. Elgondolkodtam az utolsó pár mondaton, amit mondott az pedig ez volt:

„Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy el kéne válnom apátoktól, mert ez így nem mehet tovább. Soha nem fog megváltozni ezt be kell, hogy lássam.. Eddig csak azért maradtam vele, mert kicsik voltatok még Anita is, nehezen tudtam volna elmagyarázni nektek a dolgokat úgy, hogy meg is tudjátok érteni. 20 éve vagyunk együtt, de ha ti mellettem vagytok, akkor elválok tőle szeretem, de ez nem állapot.. Csak akkor kezdem el, ha ti is egyet értetek velem..”

Itt befejeztük a beszélgetést, mert apánk haza ért.

Pár nappal később leültem anyával megbeszélni a dolgokat:

- Anya beszélhetnénk? - szólaltam meg mögötte halkan, mire egy kicsit ugrott az ijedségtől. 

- Igen, mit szeretnél? - nézett rám kérdőn.

- Komolyan gondoltad ez a válás dolgot?

- Igen, de csak akkor, ha te és Anita is mellettem vagytok.

- Anyu én sokat gondolkodtam ezen.. - elsírtam magam, anya persze rögtön át ölelt – ..teljes mértékben melletted vagyok hisz ez a legértelmesebb lehetőség ahhoz, hogy nyugodtan élhessünk.

- Jaj kincsem.. Szeretlek! – ő is elsírta magát.. L

- Én is téged nagyon!

Egymást ölelve sírtunk mikor egyszer csak nyílt az ajtó és megjelent a nővérem. Mikor meglátott minket rögtön oda jött ő is.

- Mi a baj? Mi történt? Emma, Anya mért sírtok?? – kérdezte kétségbe esve.

- Em elmondta, hogy ő mellettem van, ha bele vágok és elválok apátoktól.

- Oh, Anyu én is épp, ezért jöttem, hogy elmondjam azt.. – ő is elpityeredett - ..én is melletted vagyok bármi is legyen.

Ezek után még vagy fél órán át beszélgettünk, aztán mi mentünk Anival tanulni anya pedig végezte a teendőit.. 

*pár héttel később*

Azóta, hogy anyával volt az a megható beszélgetésünk el telt pár hét, időközben beadta a váló pert. Apánk már meg is kapta a levelet a bíróságtól.. Nagy balhét csapot, hogy anya mit képzel magáról és nélküle nem fog tudni minket eltartani, de mi a nővéremmel kiálltunk mellette.

*1 héttel később*

Pár napja apa bejelentette, hogy megy ki Németországba dolgozni. Azt mondta haza jön majd a tárgyalásokra. Úgy tűnik, kezd bele nyugodni a dologba.. Legalábbis azt mutatja, aztán ki tudja, de nagyon remélem, hogy rendbe jönnek a dolgok és nyugodtan élhetünk.. J